A zsidók története Magyarországon

Nem könnyű dolog, zsidó történetet írni, kivált egy ország zsidóságának különleges történetét. Az eféle monographiákban gyakrabban és kirívóbban ismétlődik amaz ismeretes jelenség, hogy események és viszonyok, a szemlélő álláspontjához képest, más-más színben tűnnek fel. A bol a felekezetiség sérelmekre utal, ott a hazafiság helyes intézkedést, a körülményekkel igazolható jogos eljárást lát; a semleges biráló pedig egyiküknek sem ad igazat. Mert máskép ítél a felekezeti érzület, máskép a nemzeti tudat, meg máskép az elfogulatlan tárgyilagosság. S ép az utóbbival vajmi ritkán találkozunk; kivált mai napság, ha zsidókról van szó. Kevesen vannak, kik az úgynevezett zsidókérdéssel szemben nem foglaltak állást. Mindenütt élénken, rendszerint szenvedélyesen foglalkoznak vele. Vitatása alkalmával a támadások és ellen-támadások, a vád- és védbeszédek, az okok s ellen-okok valóságos zápora özönli el a sajtót, az országgyűlést, a társadalom minden rétegét. Az ilyen heves, zajos küzdelem közepette különös nehézséggel jár szóhoz juttatni a tárgyilagosságot, mely pedig a történetírás első és nélkülözhetetlen kelléke. Ennek tudatában szándékosan kerültem, hogy e könyvemben párhuzamot vessek a múlt meg a jelen közt, s tartózkodtam attól, hogy az új magyar zsidókérdést megvilágítsam a magyar zsidók régi történetével. A kisértés gyakran közelített; kitértem előle. Arra szorítkoztam, hogy a történelmi tényeket úgy soroljam fel, a mint hiteles kútfők szerint lefolytak, s hogy egymásközt, valamint az országos viszonyokkal való összefüggésüket kiderítsem. Jelentőségük igazságos megítélése czóljából itt-ott még utaltam a többi, kivált a szomszéd országokban élő zsidók egykorú történetére. E történelmi tények hadd álljanak itt száraz számok gyanánt. Az eredményt maga az olvasó vonja le belőlük. Előre látom, hogy ez az eredmény jelenleg különféle, nagyon, de nagyon is eltérő lesz. Idővel tán összehangzóbbá fog válni, akkor t. i., ha majd zsidókról elfogulatlanabbul fogunk olvasni és — szívesen megengedem — tárgyilagosakban írhatni, mint ma. A zsidók története Magyarországon, természetesen, szorosan összefügg magának az országnak átalános történetével. Mindamellett vannak események, melyek az utóbbiban korszakot alkotnak, de az előbbire vagy csekély, vagy csak jóval később nyilvánuló befolyással voltak. Másrészt vannak oly történelmi tények is, melyek hazai történetünkben nem jeleznek forduló-pontot, de a zsidóság történetét új pályára terelték. Ilyen például az 1092-iki szabolcsi zsinat vagy országgyűlés, mely legelőször csorbította a zsidóknak addig élvezett tökéletes jogegyenlőségét. Ilyen továbbá a zsidóknak 1360-iki országos száműzetése. Viszont az Árpádház kihaltának a zsidókra nézve végzetes következményei vagy hat tizeddel később mutatkoznak csak. Annyi időbe telt, míg a vegyes házakból való királyokkal érvényre jutott külföldi befolyás megmásíthatta ama józan, méltányos és mindig törvényes eljárást, melyet ősi királyházunk a zsidókkal szemben követett.