Régi magyar étkek

Kicsiny és falusias is az akkori Pest. Kicsit csúnyácska is. De akinek jó szeme van – ha nem is tud olvasni a csillagokban –, az már láthatja, hogy ez a város nagyra fogja vinni nem soká. Hatalmas lépésekkel indult neki. Vidéki városaink még primitívebbek, s itt éles ellentét áll fent a hegyes vidékek és az Al-föld községei között. Amott már sok emeletes ház látható, amelyek cseréppel vagy zsindellyel vannak fedve, az utcák kövezve, sőt itt-ott, kivált a bányavárosokban, már vízvezeték is létezik. Az Alföldön mindennek alig van nyoma. Az emeletes házat még megbámulják, ritka az épület, mely nem náddal vagy zsúppal van födve s a szobák padlata többnyire agyag. Esős időben az utcák sara kerékagyig ér, s a járdát deszkapalló képezi. Utcai világítás egy vidéki városban sincs. A vendéglők piszkosak és kezdetlegesek, nyoma sincs annak a kényelemnek mint Angliában az utas már két századdal előbb a vidéken is talált. Nincs az országban 15 hely, hol kávéház volna található. Bolt kevés, kirakata egynek sincs. Még kezdetlegesebb a falu. Az Alföldön még putrikat is látni, földbe vájt házakat, melyeknek falát sárral tapasztott fűzfafonadék óvja a beomlástól. Az ablak azonban üvegezett, s a füst is kéményen át távozik. Az oláh és rusznyák vidékeken ellenben a parasztházon sehol sincs kémény, s az eresz alatt megy el a füst. E vidéken télen át a baromfi, sokszor a tehén és a sertés is, együtt la-kik a gazdával a szobában, magyar helyeken ez nem fordul elő. A tengelyt, mely körül a nemzet társadalmi élete forgott, az egész országban, a közép-vagyonú birtokosság képezte. Ebben az időben sokkal inkább, mint valamivel előbb és utóbb. A címeire büszke arisztokrácia elzárkózott életet élt, mint máskor is, és mint mindenütt. A birtokos középosztály, noha már megkezdődött a pusztulása, még valóságos vezetője a nemzetnek, ami évszázadok óta volt. Nincs is más társadalmi réteg, mely egyelőre elfoglal-hatná helyét. Az idegen származású polgárság még nem magyar, a felszabadult jobbágyok még szegényebbek, semhogy megfelelő iskoláztatást ad-hatnának fiaiknak. A középbirtokos osztály jogot végzett tagjai beleülnek a hivatalokba – mi-helyt a nemzet visszakapta jogainak egy részét –, sok esetben a jogvégzettséget is elengedik. A később hibásan úgynevezett dzsentri szolgáltatja a bírót és a közigazgatási tisztviselőt, s az ő soraikból választják az országgyűlési képviselőket. Az 1866-os ülésszaknak alig van néhány tagja, aki nem lenne armális nemes. Akik e osztály tagjai közül falusi otthonukban éltek, nem érezték az olvasás és a szellemi él-vezetek hiányát, noha sokan végeztek közülük egyetemet. De nagyon élénk társadalmi életet folytattak maguk között. Nem volt egy név-nap vagy lagzi vagy keresztelő, amikor össze nem jöttek volna nagy vidékről a rokonok és a jó barátok. Dús lakomákban nem volt természetesen hiány, de ezek nem voltak költségesek, s úgyszólván csak a fűszeráru került pénzbe, a többit a gazdaság szolgáltatta. A saját termésű bor is bőven folyt, de nálunk igen ritka volt az olyan dorbézolás, melyről Thackeray a Györgyök koráról irt történeti munkájában Angliára vonatkozólag megemlékezik.