Könyvtári osztályozás

Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett társadalmi fejlődés és szemléletbeli változás következtében a könyvtárak egyre inkább információs központokká válnak, olyan információs intézményekké, amelyeknek fő funkciója az információk szolgáltatása. Minden egyéb könyvtári tevékenységet (információk gyűjtése, feldolgozása, tárolása) ennek a feladatnak kell alárendelni, pontosabban a könyvtár egész működésének e cél minél hatékonyabb teljesítését kell szolgálnia. Korszerű szolgáltatási rendszer csak jól szervezett gyűjteményre épülhet. A könyvtári feldolgozás egész folyamatát tehát a ráépülő szolgáltatási rendszer funkciója határozza meg. A számítástechnika nyelvén ezt úgy mondják, hogy az output határozza meg az inputot, vagyis először azt kell meghatároznunk, mit akarunk végeredményként kapni a rendszertől, és ehhez keli megterveznünk a bemeneti adatok körét és a feldolgozás módját. Csak a feladatok ilyen megközelítése biztosítja, hogy az információk gyűjtése és feldolgozása ne váljék öncélúvá, és a^feldolgozás ne éljen önálló életet a könyvtár tevékenységi körében. A szolgáltatások két jól elkülöníthető típusa az eredeti dokumentumok szolgáltatása és a dokumentumokról, beleértve a dokumentumokba foglalt tartalomról, eredményekről való tájékoztatás. Mindkét szolgáltatási típus gondos és sokrétű előkészítő munkát kíván. A könyvtár tevékenységi rendszerében ezt az előkészítő munkát nevezzük feldolgozásnak. Az eredeti dokumentumoknak a felhasználóhoz való eljuttatását biztosító könyvtári munkafolyamatokkal (gyűjtés, rak tározás, kölcsönzés) nem foglalkozunk. Feladatunk a dokumentumokról, információkról való tájékoztatás intellektuális eszközrendszerének ismertetése, illetve azoknak az eljárásoknak és módszereknek az elemzése, amelyek megalapozzák és előkészítik a dokumentumtartalmakról való tájékoztatást. (...) A könyvtári feldolgozó tevékenységnek két területét szokás megkülönböztetni: a dokumentum formai feltárást, amely a bibliográfiai leírás feladata, és a tartalmi feltárást, melynek során a dokumentum információtartalmát írjuk le valamilyen eszköz segítségével. A fenti két terület merev szétválasztása azonban semmiképpen sem indokolt. Egyrészt, a bibliográfiai leírásnak valóban fő funkciója az azonosítás (a dokumentum alaki, formai jegyeinek a kivetítése) , de emellett a közölt adatoknak informatív értékkel kell rendelkezniük. Másrészt, a dokumentum tartalmának leírásakor számtalan esetben formai jegyeket is figyelembe kell vennünk, mivel a formai ismérvek a tartalom pontosabb kifejtését szolgálják. Tipikus esete ennek, amikor a tartalmi feltárás során megadjuk a dokumentum típusát, vagy azt a felhasználói kört, akik számára a dokumentum készült. Lendvai L. Ferencnek megjelent egy munkája A gondolkodás története címmel a Móra Könyvkiadó gondozásában. A könyv gyermekolvasók számára íródott, és ez majdnem olyan fontos információ, mint a tényleges tartalom, hiszen egy filozófiával foglalkozó, e témában kereső szakember számára ez a könyv nem fog újat mondani. A formai és tartalmi feltárás között tehát nem szabad merev határvonalat húzni, feladatuk azonos (információt nyújtani a dokumentumról), különbség közöttük az eszközökben van, amellyel a közös feladatot ellátják.