Magyar művelődéstörténet

Domanovszky Sándor a Magyar Történelmi Társulat megbízásából szerkesztette Magyar művelődéstörténet címmel azt az öt vaskos kötetből álló könyvsorozatot, amely a legkorábbi időszakoktól a XX. század elejéig mutatja be a magyar kultúra múltját (1939-1942). E sokszerzős mű - valójában terjedelmes tanulmánygyűjtemény - a maga idejében a magyar történetírás jeles eseménye, egyidejűleg az olvasók széles körében könyvsiker volt. Értékét és az érdeklődés mértékét misem tanúsítja jobban, mint az, hogy fél évszázad múltán, amikor már hosszabb ideje antikváriusi forgalomban sem lehetett kapni, hasonmás kiadásban ismét megjelent (1990-1991), és rövid időn belül eltűnt a könyvesboltokból. A keresletet bizonyára befolyásolta a hasonló újabb munka hiánya. A marxizmus egyeduralmának meghirdetése után a művelődéstörténetre ideológiai gyanú árnyéka vetült, minek következtében háttérbe szorult, s a Domanovszky Sándor által vezetett művelődéstörténeti tanszék is megszűnt a budapesti tudományegyetemen. A művelődés-történet csak a hatvanas években kezdte fokozatosan visszanyerni létjogosultságát a történetíráson belül. Egyre több művelődéstörténeti munka látott napvilágot, magyar eredeti és fordítás egyaránt. Ötven év után azonban könyvünk az első részletes áttekintés a magyar kultúra teljes történetéről. Több mint ezer esztendő kulturális múltját nem könnyű összefüggő folyamatként bemutatni. Kötetünk terjedelme - megítélésünk szerint - meg is haladja egyetlen szerző illetékességét. Koronként változnak a legfontosabb tényezők és a meghatározó elemek, a tematika sokfelé ágazik. Ezért vállalkoztunk a magyar művelődés történetének megírására többen, más-más szakterületek kutatói: történészek, irodalomtörténészek, régészek és etnográfus. Természetes, hogy a történelem sodrában korszakonként más kérdések kerülnek előtérbe. Egyidejűleg azonban néhány fontos központi problémát igyekszünk végigkövetni könyvünkben. Nyomon kísérjük az ember és a természet viszonyát, az élettelen és élő természet alakítását és alakulását. Miként változott az életmód és a mentalitás, azaz bemutatjuk a mindenkori hétköznapokat és ünnepeket, a minél teljesebb tárgyi világot és a mindennapi életet befolyásoló gondolkodást, az emberi érintkezés és együttélés szokásait és intézményeit. Köztudott, hogy az egyházak és vallások a közelmúltig jelentősen befolyásolták a szellemi életet és az erkölcsöket. Nagy hangsúlyt kapnak a művészetek, fontos az oktatás és kitekintünk a tudományok szerepére is. Kötetünk tárgyát történetkutató tudományok széles körű együttműködésében kulturális-civilizációs folyamatként fogjuk föl. Az egyes fejezetek kapcsolódása szándékunk szerint ekként valósul meg, miközben a tudományágak eltérő közelítései és módszertani különbségei növelik a mű sokoldalúságát és érdekességét. Hozzájárul ehhez a szerzők érdeklődésének saját szakterületükön belüli változatossága is. Munkánk ebben a minőségben szolgálhat a magyar művelődéstörténet felsőfokú oktatásának átfogó tankönyvéül.