Fatemplomok Kárpátalján

A Kárpát-medence északkeleti részén, Kárpátalján — földrajzi értelemben viszonylag kis területen — a XVIII—XX. század népi építészete sok szép fatemplomot alkotott. Ezeket a máig fennmaradt, ritka építészeti és egyben etnikai értékeket mutatja be a szerző e könyvében és szeretettel ajánlja a Tisztelt Olvasó érdeklődő figyelmébe. Az Erdős Kárpátok, a Keleti Beszkidek és a Máramarosi Havasok egymásba fonódó gerincvonalaitól délre, gyönyörű természeti tájon, a román, a magyar, a csehszlovák és a lengyel államhatárokig a Szovjetunió Ukrán Szocialista Szövetségi Köztársasága Kárpátontúli Területének (Zakarpatszkaja Oblaszty) soknemzetiségű népe él. A Kárpátontúl (Zakarpatye) területe 12 800 km2, megfelel négy kisebb magyar megye együttes nagyságának. A Kárpátok vonulatát követve közel 180 km hosszú és mintegy 70 km átlagos szélességű önálló közigazgatási egység 13 kerületre oszlik. Felszíne igen változatos, tagolt. A Kárpátok máshol vadregényes arcvonulata ezen a vidéken szelíd képet mutat, lágy átmenetű hajlatokkal. Csak néhány hegycsúcs emelkedik 1500 méter fölé. Keleten a Hoverla a legmagasabb, 2061 méterrel. A Kárpátokon áthaladó utak a viszonylag alacsonyan lévő — a tengerszint felett 800—900 méter magas, évszázadok óta használt — hágókon (Uzsok, Verecke, Viskov, Jablonka) vezetnek északra Lvov, illetve keleti irányba Ivano-Frankovszk felé. A Kárpátok gerince vízválasztó. Déli irányba sok hegyi patak és kis folyó a Tisza felé igyekszik. A Tisza mindkét ága itt ered a rahói kerületben, a Fekete-Tisza északon, a Fehér-Tisza délebbre. Kárpátalja déli sávja — az egész területnek közel egyötöde — síkvidéki és dombvidéki jellegű. Itt szántóföldi növény- és gyümölcs-termelés folyik. Ettől északra erdős hegyvidék terül el, amelynek felszínét jobbára lombos és tűlevelűekkel kevert vegyes, sűrű növénytakaró borítja.