Nyelvi fogalmak kisszótára

A Nyelvi fogalmak kisszótára az első olyan kislexikon, amely magyar nyelven összefoglalja a legfontosabb nyelvészeti ismereteket. Könyvünk elsősorban diákoknak készült, azzal a céllal, hogy a nyelvvel, és legfőképp a magyar nyelvvel kapcsolatban minden lényeges tudnivalót tömören és egyúttal érthetően megfogalmazzon. A szócikkek nagy része egy-egy általános fogalom címét kapta (pl. mondat, beszédhang), és a meghatározás is többnyire általános, a kifejtés azonban természetesen leginkább a magyar nyelvre vonatkozik, s a példák is a magyarból származnak. Kisszótárunk tanulmányozója tehát egyszerre kap képet a nyelv általános jellemzőiről és a magyar nyelv legfontosabb tulajdonságairól. A Nyelvi fogalmak kisszótára szervesen és szorosan kapcsolódik a Korona Kiadónál megjelent Magyar nyelv című tankönyvsorozatunkhoz, elsősorban annak anyagát dolgozza föl, kiegészítve más ismeretekkel. Miképp az általunk készített tankönyvek, úgy a kisszótár sem csupán a szőkébb nyelvtanra összpontosít, hiszen a nyelvet, annak minden részelemét a betölthető kommunikációs szerep felől szemléli, ezért a hagyományos nyelvtani szócikkek mellett bőséggel közöl összefoglalásokat a szövegtan, a szociolingvisztika és a stilisztika vagy az írás és a beszéd témaköréből. A Nyelvi fogalmak kisszótára mindazt a tudnivalót tartalmazza szócikkek formájában, amelyre az érettségiző és felvételiző diáknak szüksége van, és körvonalazza a mai műveltség nyelvi összetevőjét. (...) ábécé: a betűírások szabályozott jelsorrendje. Az elnevezés a latin betűírás első 3 jegyének összeolvasásából jött létre. Hasonlóképpen nevezték el a rúnaírás 16 jelet tartalmazó ~jét is futharknak. A magyar teljes ~ a következő kis- és nagybetűket tartalmazza (nagybetűsen soroljuk fel): A, Á, B, C, CS, D, DZ, DZS, E, É, E G, GY, H, I, í, J, K, L, LY, M, N, NY, 0, Ó, Ö, Ő, P R, S, SZ, T, TY, U, Ú, Ü,Ű,V,Z, ZS.Az írásgyakorlatban ezeken kívül még gyakran előforduló Q, W X, Y helye a következő:...R Q, R....V,W,X,Y, Z, ZS. A jelek között egyszerűek, azaz egyjegyűek (pl. A, A, B, C) és többjegyűek is vannak (pl. CS, DZ, DZS, GY). A szavak vagy nagyobb nyelvi egységek -rendbe sorolását betűrendezésnek vagy betűrendbe sorolásnak is nevezzük. A betűrendezés szabályait A magyar helyesírás szabályai című kézikönyv 14-16. pontjai rögzítik. Az -nek alfabétum, illetve a betűrendesnek alfabetikus elnevezése a görög -első két betűjének a nevéből származik: a (alfa), (3 (béta). Ugyaninnen származik analfabéta ’az ~t nem ismerő, írástudatlan jelentésű szavunk. A görög -bői származik a latin, a görög elődje pedig a föníciai alfabétum volt, első betűinek elnevezése a korábbi szójelre utal: alef ökör’, béth 'ház', gimel 'teve’, dáleth 'ajtó’, hé ’kapu’ waw 'horog', zajin 'fegyver’. Az írásjegyeket szőjelek helyett később a szókezdő hangjeleként, tehát betűként kezdték használni (ennek a jelenségnek a neve: akrofónia). abessivus: (lat. ab- ’el; -tálán’ + es-se 'lenni'; [abesszívusz]) valaminek a hiányát kifejező állapothatározó neve. Kifejezőeszközei: fosztóképzős melléknév (+ -ul/-ül rag) (pl. Éretlen(ül) lóg a gyümölcs a fán.) vagy nélkül névutós főnév (pl. Kísérők nélkül kószál a városban.).