Bevezetés a filozófiába

Az itt következő írás - mint címe is mondja - „bevezetés” a filozófiába. Nem tartalmaz valamiféle filozófiai rendszert vagy elméletet, hanem a filozófia tanulmányozásához kíván kezdők számára segítséget adni. Oktatási, nem pedig tudományos célokat szolgál., s ennek érdekében tudatosan vállal némi eklekticizmust is. Továbbá - ugyancsak bevezetés-jellegének megfelelően - nem tárgyalja részletezően a különféle filozófiai diszciplínákat, hanem a filozófia egészébe (és csak ezen keresztül az egyes részterületekbe) kíván bevezetést nyújtani. Tanulmányozása - elvileg - nem igényel több vagy másfajta előképzettséget, mint amit egy középiskolai szintű általános műveltség és a téma iránti (föltételezett) érdeklődés jelent. A forrásokról és a további informálódás lehetőségeiről a Függelék tájékoztat. (...) A filozófia tanulmányozásában az első nehézséget az okozza, hogy nem adódik magától értődőén az a tárgy, amelyet tanulmányozni kívánunk, nem tudunk rámutatni valami objektíve adott szakterületre, nem magától értődő dolog tehát, hogy mi voltaképpen a filozófia. A filozófia mindenfajta tanulmányozásának ezért azzal kell kezdődnie, hogy föltesszük ezt a kérdést: mi a filozófia? így látszólag nem magának a tárgynak, nem magának a filozófiának a tanulmányozásával kezdjük, hanem tárgyunkat mintegy kívülről vagy fölülről, egy ún. „metaszintről” (egy másik, mondhatni külső vagy mögöttes szintről) közelítjük meg. Az ilyen vizsgálódást metafilozófiai vizsgálódásnak, metafilozófiának nevezzük. (A későbbiekben ki fog derülni, hogy a metafilozófiai szint ugyancsak a filozófiai vizsgálódás egyik - legáltalánosabb - szintje, s így a metafilozófia maga is a filozófiához tartozik.) A filozófia tárgyához tehát hozzátartozik az a kérdés is, hogy mi egyáltalán a filozófia: a magára a filozófia mibenlétére vonatkozó kérdés. A mindennapi nyelv szóhasználata csak részben szolgáltat támpontokat e kérdés megválaszolásához. Ha kimondjuk ezt a szót: „filozófia”, akkor először valamiféle (alkalmasint igencsak elvont) tudományra gondolunk. De hogy a filozófia aligha lehet olyasféle „rendes” tudomány, mint a matematika vagy a fizika, azt jól tükrözik az olyan szófordulatok, mint pl. „ne filozofálj már!”, „hagyd abba a filozofálást!” - olyan alkalmakkor ti., amikor valamilyen gyakorlati kérdés megválaszolásánál valaki rendkívül bonyolult, a kérdéshez közvetlenül nem tartozó elméleti megfontolásokba bonyolódik. Nagyjából mindenki tudja, hogy filozófiai kérdéseknek az ilyesmik számítanak: végtelen-e a világ? létezik-e Isten? helyes dolog-e ölni? vagy hazudni? Vagy ilyesfajta, még elvontabb kérdések: honnan szerezzük az ismereteinket? megismerhetjük-e az igazságot? Vagy éppen: azonos-e egy dolog önmagával? Ugyan mire mennénk ilyen kérdések megválaszolásával, ha az a problémánk, hogy be akarjuk állítani a videokészüléket, vagy az adóívet kell kitöltenünk? És ki ne tudná, hogy a videó készülék nem az adóívvel, hanem önmagával azonos?