Negyven év Pécs életéből

Az ötödfélévi világháborút követő hatalmas méretű taifun, mely a legszilárdabban fölépített, a történelemben', tradícióban, megszokottságban gyökerező, megdönthetetlennek képzelt dinasztiákat is elsöpört, nem kímélte meg Magyarországon az olyan apró egyedeket sem, amilyenek az újságírók és lapszerkesztők. A m agyar fejlett napisajtó képe máról holnapra megváltozott. Régi, jól megalapozott budapesti és vidéki napilapok szűntek meg, vagy alakultak át a helyzet alakulása által uralomra jutott legszélsőbb irányzat, szolgálatába állt, a hatalmat magához ragadott proletárdiktatura megkötött-kezü sajtóorgánumokká ! A magyar sajtószabadságot, melyért elődeink annyit küzdöttek, a központból irányított, csaknem unifoimisos napisajtó Váltotta föl és a régi, nem épen utolsó helyen állt magyar napisajtó temetőjében ott találtam álmatlanul eltöltött éjszakák sötétjében a magam fejfáját is, az egy időre a romok alá temetett, de ismét föltámadt Pécsi Naplót és bár megértőbb idők elkövetkeztéig pihentetnem kellett tollamat,de ebben a megszokott munka szeretete gátolt, írnom kellett, mert a henyélést soha nem ismerten1, mert még bírom csorbítatlan erővel, munkakedvvel és mig az ezer sebből vérző Magyarország mostani súlyos betegségéből föl nem épül és meg nem látjuk, mi a szándéka velünk, sorsüldözöttekkel a magyarok Istenének, akiben való hitem soha meg nem ingott, csendes elvonultságomban, távol a világ zajától, visszaszáll! emlékezetem a múltba, fölidéztem az időket, melyeket ismételtei! hozzám érkezett csábirtó meghívások mellőzésével szülővárosomban, mint újságíró és lapszerkesztő töltöttem el! Közel negyven évi időtartamról van szó. Nagy idő ez egy csendes, vidéki város életében is, és bár a magam személyének nem tulajdonítok semmiféle jelentőséget, de frissen élnek emlékeim és bizonyos vagyok abban, hogy igen’ sokan lesznek kortársaim és idősebb jóakaróim közül, akik érdeklődéssel fogják követni ezeket a visszaemlékezéseket, melyek távol állanak attól, hogy ezén hegy évtized hűséges,' naplószerű krónikáját adják. Sem évekhez, napokhoz, sem személyekhez nem ragaszkodhattam, hiszen semmiféle feljegyzésekkel, sőt magányomban még a régi, általam szerkesztett lapok köteteivel sem rendelkezem és ne is keressen senki mást ezen Mi pécsiek Valóságos áldozatai vagyunk ennek a szerencsétlen kimenetelő háborúnak, a mások bűneinek és ezen sorscsapásban testvérvárosaink egész sora osztozkodik, melyektől el Vagyunk szakítva és hozzánk szivárgott hírek szerin azt kell sejtenünk, hogy helyzetük tán még rosszabb, mint Pécsé, mivel azoknak elszakadása nem olyan ideiglenes, mint a miénk.