A balatonfüredi Angolkert, a Játékszín és az Aréna építéstörténete

Balatonfüred város önkormányzata 2009-ben pályázatot adott be a Kiserdő felújítására. Mivel a pályázat a történeti kertek felújítását támogatta, s a történeti kertjeink térképéről a Kiserdő hiányzott, a szervezők e sorok íróját kérték fel a történeti rész megírására. A kutatás során kiderült, hogy a Kiserdő déli részét alkotó Angolkertet 1790-ben alapították, így jóval idősebb, mint az északi részt alkotó, 1877-ben létesített Fenyves. A királyi kamara abból a megfontolásból hozta létre 1790-ben az Angolkertet, hogy „azon Sauanyó víznek kerületét egészen tulajdonává tévén, a publicumnak hasznára és ide felessebben öszvejőni szokott Rendeknek és Státusoknak alkalmatosságára szükséges épületekkel, alékkal s kertekkel díszessebben kiékesíthesse''. Később az Angolkert nemcsak a fürdővendégek sétájának, kellemes időtöltésének adott helyet. Az 1831-ben megnyitott Játékszín az Angolkert déli szélén, az 1842-től használt nyári színkör és az 1861-ben megnyitott új színkör az Angolkert kellős közepén helyezkedett el. A színházi funkció következtében a füredi Angolkert története azoknak a hazai és külföldi parkoknak a történetéhez kapcsolható, amelyekben színházat is létesítettek. Ezt a funkciót a jelenlegi felújítás során már nem lehetett figyelembe venni. A balatonfüredi színház ügye a reformkorban nemzeti üggyé vált. A Játékszín történetéről több írásmű született Fára József, Beér Gyula, Zákonyi Ferenc, Hudi József és mások tollából. Foglalkozott a füredi színházak történetével a Magyar színházművészeti lexikon és a Magyar színháztörténet is. A levéltárakban folytatott kutatás mégis tudott új eredményeket felmutatni. A színházépítés sokáig elveszettnek hitt számadási okmányai kb. egy évtizede előkerültek a Zala Megyei Levéltárban. Feldolgozásuk eddig nem történt meg. A nyelvi akadályokat leküzdve, most először kerülnek feldolgozásra és részben kivonatosan, részben eredeti szövegükkel is publikálva ezek az iratok. Nemcsak a színház építéstörténete, hanem a színház építőinek, Kisfaludy Sándornak és Fülöp Józsefnek a sorsa szempontjából is értékesek ezek az iratok, mintha ismerős történet kerekedne ki belőlük, miután Kisfaludy egy, a számadási iratok között található levelében leírta: ,,A' dicsőségét ezen vállalatnak tegye zsebjébe, kinek tetszik. Én örömest általengedem akárkinek, csak a’ vállalattól menekedhessek meg." Miért kellett leírnia ezeket a mondatokat a koszorús költőnek, a Játékszín felépítését főkormányzói-főigazgatói tisztségben irányító és a megnyitás után ünnepelt Kisfaludynak? Erre is keresi a választ ez a kötet.