A fejedelem
Szerző: Machiavelli, NiccolóCím: A fejedelem
Fordító: Lutter Éva
Megjelenési adatok: Cartaphilus Könyvkiadó, Budapest, 2006. | ISBN: 963-7448-53-5
Akik egy fejedelem kegyét meg akarják nyerni, többnyire a legbecsesebb tulajdonukkal járulnak elébe, vagy olyasmivel, amiben, úgy vélik, leginkább örömét leli majd. Gyakran láthatjuk ezért, hogy lóval, fegyverrel, aranyos szövettel, drágakővel és Hozzá hasonlóképp méltó ékességekkel kedveskednek. Amikor tehát Nagyságodnak, készségem bizonyítandó, felajánlom szolgálataimat, semmi olyat nem találok a ház körül, amit eléggé becsesnek tartanék, oly nagyra értékelnék, mint a híres emberek cselekedeteinek ismeretét, amelyre a mai dolgokban való jártasság révén tettem szert, valamint azáltal, hogy gyakran forgattam régi történetekről szóló könyveket. Mindezeket nagy szorgalommal, hosszas elmélkedés során gondoltam ki, most pedig e kicsiny kötetben összegyűjtöm, és elküldöm Nagyságodnak. Ámbár méltatlannak tartom e művet a fejedelem magas személyéhez, mégis azt hiszem, megértése folytán kedves fogadtatásra talál, különös tekintettel arra, hogy nem tudok nagyobb ajándékot hozni, mint megtanítani Nagyságodat mindarra, amit oly sok év alatt, sok veszedelem és hányattatás során elsajátítottam. Ezt a művet én ki nem cirkalmaztam dagályos kifejezésekkel, felesleges vagy magasztaló szavakkal, mesterkéltséggel és haszontalan cicomával, nem telítettem, mint ahogyan mások, megírják és kicirkalmazzák műveiket. Azt akartam, ne más váljék e munka becsületére, csakis a tartalom gazdagsága és a benne foglaltak komoly volta; emiatt fogadtassák jó szívvel. Azt sem óhajtom, hogy hivalkodásnak tessék, amiért egy alacsonyrendű személy beleszól a fejedelem dolgába és az országlásba. De miképp azok, akik a vidék képét megrajzolják, síkságra ereszkedvén szemlélik a hegyeket és magaslatokat, a völgyeket pedig a hegy tetejéről: hasonlóképp a népek természetét csak a fejedelem ismeri, és a fejedelem dolgait csak olyasvalaki, aki a népből való. Fogadja tehát a Nagyságod e szerény ajándékot olyan szívvel, ahogyan én küldöm, és ha szorgalmasan, érdeklődve olvassa, rátalál benne legbensőbb óhajtásomra, hogy Nagyságod olyan híres legyen, amennyire csak szerencséje és egyéb jó tulajdonságai megengedik. S ha Nagyságod tekintetét magas méltóságából valaha erre a mélyen fekvő vidékre [Sant’ Andrea in Percussina, San Casciano mellett] fordítja, tán észreveszi, mily méltatlanul viselem itt rossz sorsom örökös terhét. (...) Az uralom és birtoklás minden fajtája, amely valaha is hatalmában tartotta az embereket, köztársaság vagy egyeduralom volt, s ma is az. Az egyeduralom vagy örökletes, amikor a fejedelem vér szerint a már régóta uralkodó családhoz tartozik, vagy új keletű. Ha új, akkor vagy teljesen újonnan szerzett, mint Francesco Sforza Milánója, vagy olyan, mint amikor valamely uralkodó meghódít és örökölt országához csatol egy újabbat: amire példa a spanyol király [Aragóniái Ferdinánd] birtokában lévő Nápolyi Királyság.
Kategóriák: Politikatudomány
Tárgyszavak: Etika, Politikatudomány, Hatalom, Elmélkedés
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Tárgyszavak: Etika, Politikatudomány, Hatalom, Elmélkedés
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Share
Tweet
Tartalomjegyzék
Borító
Címlap
Copyright/impresszum
Niccold Machiavelli Lorenzo de’ Medicihez
5-6
1. Hányféle az egyeduralom, és hogyan lehet megszerezni
7
2. Az örökletes egyeduralkodásról
8-9
3. A vegyes egyeduralkodásról
10-20
4. Miért nem pártolt el Dareiosz birodalma, amelyet Sándor elfoglalt, örököseitől Sándor halála után
21-24
5. Hogyan kell kormányozni azokat a városokat vagy fejedelemségeket, amelyek maguk szabta törvények szerint éltek, mielőtt elfoglalták volna őket
25-26
6. Az új keletű egyeduralmakról, amelyeket fegyver és vitézség árán szereztek
27-31
7. A mások fegyverével és szerencséjével szerzett új uralomról
32-41
8. Azokról, akik gyalázat árán jutnak uralomra
42-47
9. A polgári egyeduralomról
48-52
10. Hogyan kell megítélni bármely állam katonai erejét
53-55
11. Az egyházuralom alatt lévő államokról
56-59
12. Hányféle hadsereg van; valamint a zsoldos katonákról
60-66
13. A segéd- és vegyes csapatokról; a saját katonaságról
67-71
14. A fejedelem tennivalói a rendezett hadsereg dolgában
72-75
15. Tettekről, amelyekért az embert, különösképp pedig a fejedelmet megdicsérik vagy kárhoztatják
76-78
16. A bőkezűségről és fösvénységről
79-81
17. A könyörületességről és kegyetlenségről; inkább szeressék-e a fejedelmet, mint féljék; vagy ellenkezőleg, inkább féljék, mint szeressék
82-86
18. Hogyan tartsa meg a fejedelem az adott szót
87-90
19. Hogyan kerülje el a megvetést és gyűlöletet
91-103
20. Hasznosak-e az erődítmények és hasonlódolgok, melyeket a fejedelmek manapság építenek
104-109
21. Miképp cselekedjékaz uralkodó, hogy becsüljék
110-114
22. A tanácsadókról, akiket a fejedelem maga mellett tart
115-116
23. Hogyan kell elkerülni a hízelgőket
117-119
24. Miért veszítették el Itália uralkodói államaikat
120-121
25. Mit ér a szerencse az emberi dolgokban, s hogyan lehet vele szembeszállni
122-126
26. Buzdítás Itália elfoglalására,és a barbárok keze közül való kiszabadítására
127-131
Utószó
133-138
Tartalom
Kolofon
Hátsó borító