Magyarország közoktatásügye az 1912. évben corvina logo

Cím: Magyarország közoktatásügye az 1912. évben
Alcím: Különlenyomat : „A m. kir. kormány 1912. évi működéséről és as ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv" czimű, a m. kir. ministerelnök által az 1897. évi XXXV. t.-cz. 5. §-a értelmében az országgyűlés elé terjesztett műből.
Megjelenési adatok: Athenaeum, Budapest, 1914.

coverimage A vallás- és közoktatásügyi ministerium az 1912. évben Zichy János gróf minister vezetése alatt állott. Az ezen évi működéséről az alábbiak számolnak be: A gör. kath. magyarságnak uj püspökség létesítése iránt félszázad óta folytatott küzdelmeit sikerült az 1912. év folyamán győzelemre segíteni és ezzel egy régóta tapasztalt szükségletének eleget tenni. Az 1900. évi népszámlálás az ország egész területén 246.628 gör. kath. vallású magyart talált. Ezen gör. kath. magyar anyanyelvűek közül 168.756 a munkácsi és eperjesi ruthén szertartású gör. kath. püspökök joghatósága alatt állván, az ó-orosz liturgikus nyelvű istentiszteletekben volt kénytelen résztvenni; 70.597 gör. hath. vallású magyar anyanyelvűre pedig, a kik a balázsfalvi görög katholikus érsek, nagyváradi és szamosújvári gör. kath. püspökök joghatóságaihoz tartoztak, a román liturgikus nyelv volt kötelező. E nagyszámú görög katholikus magyarság egyre jobban sérelmesnek érezte az ó-orosz, illetőleg aromán liturgikus nyelv használatát, mivel ezen liturgikus nyelvek miatt nem magyarnak, hanem ruthén vagy oláh nemzetiségűnek tartotta a közvélemény. Hyen körülmények között a görög kath. magyarság mindinkább elidegenedett istentiszteleteitől és oly helyzetbe jutott, hogy lelki szükségletei a saját görög katholikus ritusa szerint kielégítésre nem találtak. A görög katholikus magyarság e hitéleti bajának orvoslását, egy új görög katholikus egyházmegye felállítása által többször sürgették a törvényhozás előtt elhangzott felszólalások is. Miután a ministerelnökség részéről bizalmas úton folytatott tájékozódások után elháríthatóknak bizonyultak azok az akadályok, melyek eddig a gör. kath. magyarság részére egy új egyházmegye felállítása elé gördültek: hivatali elődöm vette át a tárgyalásokat ez ügyben az illetékes tényezőkkel. Első sorban is az Apostoli Szentszékkel jött létre megállapodás az iránt, hogy az új gör. kath. egyházmegyében liturgikus nyelv gyanánt az ó-görög nyelv használtassák. Majd az 1900. évi statisztikai adatok alapján meghatároztattak azon plébániák, a melyeknek az ó-szláv és román liturgikus nyelvű gör. kath. egyházmegyékből való kihasítása és az új egyházmegyéhez való csatolása szükségesnek és czélszerűnek mutatkozik. Ezen meghatározásban két vezető szempont szerepel: először az, hogy azon gör. kath. plébániák csatoltassanak az új egyházmegyéhez, melyekhez a magyarul beszélő hívek tartoznak, vagy a melyekben túlnyomóan nagy többséget alkotnak; a másik szempont pedig az volt, hogy az új egyházmegye — leszámítva a királyhágóntúli magyar gör. kath. hitközségeket — lehetőleg folytatólagos területet foglaljon magába. Az utóbbi topográfiai szempont miatt mellőzni kellett több gör. kath. hitközségnek átcsatolását, a melyben a hívek vagy kizárólagosan vagy nagy többségben magyarul beszélnek. Jelentékeny számú görög katholikus magyar ily módon még mindig kimaradt a számukra tervezett új egyházmegyéből.

Tartalomjegyzék