Az építészet sajátszerűsége

Az építészet egyik legnagyszerűbb produktuma az emberi társadalomnak. Ez a produkció, ha az építés kezdeteitől számítjuk, legalább negyvenezer, a „művészi építészet kezdetei”-től pedig mintegy ötezer esztendős múltra tekinthet vissza. Sem az, sem ez nem nagy idő az emberréválástól eltelt roppant időhöz képest. Az emberiség az építés és építészet (= építőművészet) produkálásának ez idejében a kisebb és nagyobb, az egyedi és a sorozatos, az ünnepi és a mindennapi építményeknek, épületeknek, építészeti alkotásoknak hatalmas tömegét hozta létre. Ebből az építmény-épületalkotás-rengetegből azonban sokat a természet, sokat maga az ember, a társadalom pusztított el az idők folyamán — jórészt nyomtalanul. Szerencsére mégis maradt belőle, romban, egészben, éspedig, közeledve napjainkhoz, egyre több és több az utókor számára. A történelmi múlt építményeinek, épületeinek, az egész építészeti örökségnek e máig mégis óriásivá nőtt anyagi és szellemi vagyonához a jelen folyton gyarapodó, óriási ilyen vagyona csatlakozik. Ha az építészetről bármi helyeset, hiteleset akarunk mondani, nyilván ennek a vagyonnak, mint a régi és az új építészet gyakorlatának, alapos vizsgálatából, egész valóságának sokoldalú feltárásából kell kiindulnunk. Én — ebben az írásban — természetesen csak néhány jellegzetes és fontos példát ragadhatok ki e vagyon rengetegéből, de talán ezek is elégségesek lesznek következtetéseim érvényességének bizonyítására, igazságának ellenőrzésére. | Egy kunyhó. Az első példa egy nagyon kezdetleges építmény. Nagyjából körforma alaprajzú; alig néhány négyzetméter alapterületű, magassága pedig csak másfél méter körüli lehet. Szűkös tere, nyomott tömege formára egy kaséhoz hasonlítható. Nem szakember is leolvashatja róla, hogy valami rendkívül szerény igény kielégítésére, alig megmunkált természetes anyagból, kevés építőtapasztalat, egészen kezdetleges építőmód (technika) birtokában összerakott szerkezettel, a legelemibb funkcióra, nyilván csak az éghajlat veszedelmei — eső, szél — elleni védelemre létesült. Nyoma sincs rajta valamiféle többlet-formaadásnak, „szépségére, „reprezentálás”-ra, szóval az anyagin túl valami szellemi igény kielégítésére, funkcióra irányuló törekvésnek. Ez bizony még nem építészet. Az első ilyenféle építményeket, kunyhókat — az ember teljesen magaépítette lakóházait — az ősközösségi társadalmak idején, a kései őskőkortól — mint említettem — kb. negyvenezer évvel ezelőtt kezdik építeni. E társadalmak gazdasági alapja, tudjuk, a közösségi termelés, melynek minden eredményét egyenlő mértékben osztják szét a közösség tagjai között. A termelőerők — a termelőeszközök, termelő tapasztalatok-tudás — ugyanis még olyan alacsony színvonalúak, hogy az egyes ember termelékenységének eredménye alatta marad minimális szükségleteinek, s csak kisebb-nagyobb embercsoport tagjaként, a közös erőfeszítésekben rejlő többlet-termelékenység mellett tud úgy-ahogy megélni.