A fák titkos nyelve

A növények intelligens lények? Képesek problémamegoldásra? Kommunikálnák az őket körülvevő környezetükkel, más növényekkel, rovarokkal és a magasabb rendű állatokkal? Vagy éppen ellenkezőleg: passzív szervezetek, melyekből hiányzik minden érzékenység és bármiféle halvány nyoma az egyéni és társas viselkedésnek? Ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket megválaszolhassuk, vissza kell nyúlnunk az ókori Görögországhoz, ugyanis már akkor hasonló kérdésekkel foglalkoztak a filozófusok. Egymással ellentétes nézeteket valló iskolákba tömörülve azon vitatkoztak, hogy a növényeknek lehet-e „lelkük” vagy sem. Mi mozgatta érvrendszerüket, és mindenekelőtt, miért, hogyan lehetséges, hogy évszázadok tudományos felfedezései sem tudták érvényteleníteni ezt a felvetést? Meglepő, de sok mai érv e témában ugyanaz, mint ami századokkal ezelőtt is felvetődött. Ezek az érvek nemcsak a tudományban, hanem az általános közvéleményben és számtalan olyan prekoncepcióban megjelennek, melyek már évezredek óta részei kultúránknak. Annak ellenére, hogy a felszínes megfigyelés azt sugallja, hogy a növényvilág alacsonyabb fokú összetettséggel rendelkezik, az az elképzelés már századok óta jelen van, hogy a növények kommunikációra képes organizmusok, van társadalmi életük, képesek bonyolult problémák megoldására kifinomult stratégiák alkalmazásával - egyszóval intelligensek. A különböző korokban, kultúrákban, filozófiákban és tudományos elképzelésekben - Platóntól Démokritoszig, Linnétől Darwinig és Fechertől Bose-ig, hogy csak a legismertebb neveket idézzük - a tudósok egyetértenek abban, hogy a növények sokkal kifinomultabb adottságokkal rendelkeznek, mint ahogy azt általában észlelhetjük. A múlt század második feléig csupán valamiféle zseniális megérzésről volt szó, de ötvenévnyi kutatás végül napvilágra hozta a felismerést, hogy a növények intelligensek. Mindez arra késztet bennünket, hogy új szemmel nézzünk a növényvilágra. Az első fejezetben beszámolunk arról, hogy milyen motivációk vezettek a növényi intelligencia tagadására, mire használták azokat a sejtéseken és előítéleteken alapuló elképzeléseket, amelyek évezredek óta részei az emberiség kultúrájának. Az idő megért a változtatásra, az évtizedek óta zajló kísérletek eredményeként egyre inkább úgy tekintünk a növényekre, mint amelyek képesek a döntésre, előrelátásra, tanulásra és van memóriájuk. Eljutottunk odáig, hogy a világon elsőként néhány évvel ezelőtt Svájc hivatalosan is elismerte a növények jogait! Milyen lények is valójában a növények és hogyan jöttek létre? Az ember a Földön való megjelenése óta együtt él velük, mégsem mondhatjuk, hogy ismerné őket. Ez nem csupán tudományos vagy kulturális kérdés, e bonyolult kapcsolat mélyebb értelme sokféleképp nyilvánul meg, az emberek és a növények együtt fejlődtek. Az ember, az állatvilág egyedeihez hasonlóan, sajátos képességekkel rendelkezik és oszthatatlan lény. A növények azonban nem képesek helyváltoztatásra, ezért más módon fejlődtek, olyan testet alakítottak ki, amelyben nincsenek egyedi szervek. Nyilvánvaló e megoldás oka: ha egy növényevő állat elpusztítana egy létfontosságú szervet, az a növény életének véget jelentené. E lényeges különbség az állatok és a növények között az egyik oka annak, hogy a növényeket máig nem ismerik el értelmes lényeknek. A második fejezetben látni fogjuk, hogy a növények képesek túlélni a tömeges pusztulást, és végérvényesen bebizonyosodik, hogy nagyon különböznek az állatoktól. A növény osztható lény, mely számos irányító központtal és olyan hálózati struktúrával rendelkezik, amely az internethez hasonló. A közeljövőben egyre fontosabb lesz alaposan megismerni a növényeket. Földi létünk tőlük függ - fotoszintézis nélkül sosem keletkezett volna oxigén, mely lehetővé tette az állatok létrejöttét a bolygón. Túlélésünk ma is tőlük függ, hiszen a tápláléklánc alapját képezik. Emellett fontos energiaforrások előállítói (fosszilis üzemanyag), melyek évezredek óta támogatják civilizációnkat, így tehát értékes alapanyagokról van szó, melyek nélkülözhetetlenek a táplálkozásban, az ipari termelésben és az energia előállításában. Egyre inkább tőlük függ a jövőnk, a tudomány és a technika fejlődése is. A harmadik fejezetben felfedezzük, hogy a növények ugyanazzal az öt érzékszervvel rendelkeznek, melyekkel mi, emberek: látás, hallás, tapintás, ízlelés és szaglás. Értelemszerűen mindegyik növényi módon fejlődött, de ettől nem kevésbé megbízhatóak. Sőt a növények különleges módon sokkal érzékenyebbek nálunk, és a mi öt érzékszervünkön felül még legalább tizenöt egyébbel is rendelkeznek!...