A kvalitatív kutatás

Jelen könyv megírásával az a célom, hogy a leendő kutatóknak megmutassam: kvalitatív kutatást készíteni nem ördöngösség. Emellett pedig egyfajta eszközkészlettel és kritikai gondolkodással szeretném felruházni őket. Mint gyakorló társadalomkutató, posztgraduális hallgatók szupervízora és kutatásmódszertan-tanár, egyre inkább úgy érzem, legalább két nemkívánatos dolog következhet be, ha leendő kutatók módszertani kérdésekkel kezdenek ismerkedni. Egyrészt gyorsan beleunhatnak a módszertani technikákkal kapcsolatos, véget nem érőnek tűnő instrukciók sorozatába, másrészt elrettenthetik őket azok a nehézségek, amelyeket egy jó kvalitatív kutatás kivitelezése jelent. Az első probléma akkor jelentkezik, amikor kutatási technikákat tárgyalnak anélkül, hogy utalnának az azokat valójában jellemző intellektuális és gyakorlati kihívásokra, a másik pedig akkor, amikor ezen kihívások túlságosan nyomasztóvá válnak. A kutató közösséget tehát az a veszély fenyegeti, hogy a potenciálisan legjobb kutatók gyorsan felismerik, és rájuk nehezedő nyomásként élik meg a kvalitatív kutatások okozta kihívásokat. Csökken a lehetősége, hogy a leendő kutatók valaha kvalitatív kutatást fognak készíteni: vagy azért, mert megrémülnek a kihívásoktól, vagy egyszerűen azért, mert belefáradnak a technikai tanácsok tömegével való állandó szembesülésbe. A legjobb módja, hogy bemutassuk a kvalitatív kutatás érdekes és intellektuálisan kihívó (ám ennek ellenére kivitelezhető) mivoltát, szerintem az, hogy rámutatunk az azzal kapcsolatos gondolkodási, döntési és kivitelezési folyamatra. A kutatási eljárás során valamennyi kutatónak azonosítania kell egy sor kutatási problémát, és meg is kell oldania azokat. Ezek nagy része speciális valamilyen értelemben, mivel egy adott kutatási projekthez tartozik, ám egy részük nem látható előre. Ennélfogva a kutatóknak meg kell szerezniük releváns kutatási kérdések beazonosításának képességét, el kell sajátítaniuk az ezek megoldásához vezető utakat, illetve meg kell érteniük az adott probléma különböző megoldásából fakadó elméleti, gyakorlati, etikai és társadalompolitikai következményeket. Olyan könyvet próbáltam írni, amely segíti a kvalitatív kutatókat abban, hogy a fentiekre képessé váljanak. Arra bíztatom őket, hogy fejlesszenek ki egyfajta kritikai, és mégis produktív gondolkodási módot illetve gyakorlati eljárást. E bevezető oldalakon azonban arra is érdemes kitérnem, mi az, amire nem vállalkozhatom. Először is, nem szolgálhatok olyan receptgyűjteménnyel, amelyet követve kvalitatív kutatás készíthető. Könyvem ebben az értelemben nem ad részletes leírást az alkalmazható kutatási technikákkal kapcsolatosan. Ez részben annak köszönhető, hogy szerintem ilyen recept kvalitatív kutatások készítésére vonatkozóan nem létezik, illetve nem lenne hasznos dolog megalkotni. Még pontosabban, az ilyen receptek passzív követésére való buzdítás nem túlságosan hasznos dolog leendő kutatók számára. Gondolom ezt azért, mivel a kutatási problémák beazonosítását és azok megoldását aktív folyamatként képzelem el, másodsorban pedig könyvemben nem bonyolódom elvont fejtegetésekbe a kvalitatív kutatások filozófiai alapjairól, mivel az ilyesfajta fejtegetés nem a legjobb módja a kutatás kivitelezésének megtanítására. Legrosszabb esetben ezen filozófiai fejtegetések úgy állítják be a kvalitatív kutatást, mint egy, a fő vezérelvek kiválasztásával kapcsolatosan folytatott, reménytelen küzdelmet, ám legjobb esetben sem adnak segítséget a kutatónak, aki azzal küzd, hogy filozófiai koncepcióját és megközelítéseit átfordítsa konkrét kutatási stratégiákká. A kvalitatív kutatónak képessé kell válnia arra, hogy komplex módon (intellektuális, filozófiai, technikai és praktikus szempontokat kombinálva) gondolkodjon és cselekedjen. Ezért aztán a kutatás filozófiájáról alkotott elképzeléseimet speciális kutatási stratégiák és kérdések kontextusába ágyazom.