A dívák nem kötnek

Jo Mackenzie kénytelen új életet kezdeni. Miután fiatalon megözvegyül, két kisfiával és megcsappant bankszámlájával otthagyja Londont, hogy átvegye nagymamája vidéki fonalboltját. Zuhogó esőben érkeznek Broadgate Baybe, amely az a fajta kenti tengerparti kisváros, ahol régóta megállt az élet, és a poros, régi bolt tele van ódivatú áruval. A narancslekvár színű moher, a helyi kúriába beköltöző ünnepelt színésznő és egy rendhagyó terápiás csoport segít túlélni a mindennapokat, de az élet már csak olyan, mint a kötés: a sima után jön a fordított... Kisvárosi intrikák, hírességek, románc és egy kétgyerekes anya küzdelme a fennmaradásért és boldogságért Gil McNeil szórakoztató és szívmelengető regényében. (...) Hétfő reggel hét óra, és a költöztetők már hat óta itt vannak. Szorgalmasan pakolják a rekeszeket a nappaliban, és lehurrognak, mert nem találom a teáskészletet, amely nyilván valamelyik dobozban van, amit már beraktak a teherautóba; csak elvesztettem a listámat, és nem tudom biztosan, melyikben lehet. A konyhában ülve Jack új takarójának szélét szegem be, próbálok megnyugodni, de még a kötés megszokott ritmusa sem segít. Ha a halál, a válás és a költözés valóban a három legszörnyűbb dolog, amit felöltözve ki kell bírnia az embernek, akkor rohadtul nagy csoda, hogy még állok a lábamon; bár furcsa görcsöt érzek a hátamban, úgyhogy inkább csak görnyedek és csoszogok, mint a notre-dame-i toronyőr, csak éppen harang nélkül, amint tegnap Archie segítőkészen megjegyezte. Valahogy úgy érzem, nagyon hosszú lesz ez a nap. - A lámák nem így járnak, te hülye! Így csinálnak. Archie prüszkölő hangot ad. Lámák? Hogy jutottak a lámákhoz? A fenébe, nem figyeltem rájuk, amíg reggeliztek, és úgy tűnik, máris megaveszekedés van kitörőben. - Dehogynem. Az állatok témakörben tanultuk, de te nem tudhatod, mert még csak az előkészítőbe jársz. Vagyis bébi vagy. Jack önelégülten vigyorog; mivel ő már hat és fél éves, Archie pedig csak öt és háromnegyed, a kedvenc szórakozása, hogy folyton Archie fejéhez vágja, hogy ő csak bébi, és mindig is az lesz. És Archie már amúgy is dühös rá, mert Jack ette meg az utolsó Weetabixet, így kénytelen volt még félálomban eljátszani a nem-eszem-zabot manővert, úgyhogy most összehúzott szemmel bámulja Jacket. - Nem vagyok bébi, te hülye, és benne volt a tévében, és egyenesen a fejedre tudnak köpni, még akkor is, ha messze állnak. Remek. Istenem, azt hiszem, tudom, mi következik. Archie amolyan lámaszerűen odaköp egyet, mire Jack felvisít, és visszaköp. Bármelyik pillanatban egymásnak eshetnek, pedig Jacknek már így is jókora horzsolás díszeleg a homlokán, mert múlt héten a Tescóban egy nagy öblítősflakon hogy, hogy nem, fejbe találta. - Abbahagyni, mindketten! Most! Tudomást sem vesznek rólam, és elkezdik lökdösni egymást. Ideje elővennem anyu bevethető fenyegetések listájának egyik elemét. - Aki megüti a testvérét, az nem nézhet tévét. Egyáltalán nem. Viszont aki okosan viselkedik, nézheti a rajzfilmeket. Fagyos-vádló pillanat következik, amíg átgondolják magukban a dolgot. Ha most sikerül elcsípnem a megfelelő alkalmat, talán még van esélyem.