Vályogházak

A történelem során az emberek és a társadalmak tudása és művészi érzéke az általuk megalkotott és használt építményekben csúcsosodott ki. Fokozottan érvényes ez régi korok épületeire - a palotákra és a köznép által használtakra egyaránt. Régen a falusi emberek házaik építésekor koruk és környezetük legmagasabb technikai és elméleti ismereteit, tudását hasznosították. E házak millióit napjainkban is lakják, és közülük nem egy olyan esztétikai, történeti értéket képvisel, amiért megőrzésük, védelmük fontos feladat. Az emberiség legrégebbi építőanyaga a föld. Több ezer éve használja lakóházai, palotái, közösségi épületei építésére ugyanúgy, mint a különféle hadászati célokra. Minden civilizációban találkozhatunk toldépítményekkel a kínai nagy faltól a dél amerikai indiánok piramisáig. Hazánk valamennyi tájegységében vannak földből készült házak, az ingatlanállomány jelentős része még ma is vályogház. Az 1990-es évek végén készült statisztikai vizsgálatok szerint körülbelül nyolcszázezerre tehető a vályogból, földalapanyagból épült házak száma. A meglévő vályogházakat nagyjából a 19. század 80-as éveitől egészen az 1970-es évek közepéig építették. Formájuk a hagyományos paraszti, oldalhatáron álló "hosszú" háztól a városias elrendezésű, a polgári villákat másoló, szabadon álló, négyzetes, esetleg tört alaprajzúig terjed. Készültek vályogból üzletek, gazdasági és közösségi épületek is. Családok százezreinek ma is az egyetlen elérhető - vagy rendelkezésre álló - lehetősége a vályogházak használata. E házak megőrzése, jó állapotban tartása, a mai kor igényeihez alkalmazkodó felújítása igen fontos feladat. Fontos azért is, mert a 21. században, ha lassan is, de kezd előtérbe kerülni az egészséges, a természetközeli életmód.