Könyves könyv

Ősöregapánk öreg ősapja szomorúan kuporgott sötét barlangjának szögletében. Fázott. Fűteni kellett volna, de elfelejtette összegyűjteni a tüzelőt. Bosszankodott. Gyakran előfordult, hogy elfelejtett valamit, és ebből mindig bonyodalom származott. Most is legszívesebben csomót kötött volna a zsebkendőjére, nehogy elaludja a legközelebbi vadászat idejét. Csak hát akkoriban nem használtak zsebkendőt. Leleményes öregapánk nem esett azért kétségbe. Ahogy apjától is látta, hajlékony faháncsból madzagot sodort, és arra kötött csomót. Aztán - mert sok tennivalója volt - minden feladathoz más formájú csomót készített, nehogy összekeverje a dolgokat. A különféle csomókból csomóírás született. Aki kibogozta az egyes csomók jelentését, elolvashatta az írást. Ilyen és hasonló jeleket nemcsak az ősember használt. A fejlettebb közösségben élő afrikai népek és az észak-amerikai indiánok egymástól függetlenül ismerték a gondolatrögzítésnek ezt a módját. A csomóírás megfejthetetlen a kívülálló számára, mert a jelek nem hasonlítanak arra, amit jelölnek. Igen nehéz lenne például tigris vagy medve formájú csomót kötni. Egyszerű gondolatok rögzítésére sokkal megfelelőbb a rajz. Az ősember barlangfalra festett bölénye mindenképpen bölényt jelentett. Az állat képe valószínűleg akkora vagy még nagyobb félelmet keltett a barlanglakokban, mint az igazi. A legrégibb állatábrázolásokat azzal a babonás hittel készítették, hogy amit lerajzolnak, afelett hatalmuk van. Egyes vallások ilyen meggondolásból tiltják ma is emberek ábrázolását. De álljunk meg egy pillanatra. Vagy inkább sétáljuk körül a Babonát. Nevetségesnek látszik, de csodálatos felismerésen alapszik. Ha rajzoltunk vagy leírtunk valamit, annak valóban birtokosai vagyunk, hatalmunk van felette - csak nem úgy, ahogy a régiek képzelték. A gondolat rögzítése azt jelenti, hogy amit a világról tudunk, azt megismerhetik az utánunk jövők is. így minden tudás egybegyűjthető, felhalmozható. Az írás kialakulása óta az emberiség naplót vezet tapasztalatairól, sorsának alakulásáról. A napló tartalma: a történelem. Képregényt, rajzfilmet mindenki látott. Az ősi sziklarajzok, barlangfestmények hasonló eszközökkel egyszerű eseményektől hosszú történetekig sok mindent elbeszélnek, leírnak. A későbbi korok embere nem törekedett arra, hogy élethűen ábrázoljon valamit. Pontos kép helyett megelégedett egy állat vagy tárgy főbb vonalaival, jelével is. Az ilyen jelek nemcsak azt jelentik, amit ábrázolnak, hanem a hozzájuk köthető egyéb fogalmakat is.