Séta a szegedi piarista gimnázium körül

A szegedi piarista gimnáziumnak az idén nincs semmiféle jubileuma. A piarista atyák szegedi megtelepülésének kétszázéves fordulóját huszonegy évvel ezelőtt ünnepelte a város, az új épület ötvenhatéves ; egyik sem kerek szám. Az iskola egykori nagynevű igazgatója, Magyar Gábor száz évvel ezelőtt született, de ezek a lapok nem az ő emlékének vannak szentelve, bár róla is esik itt szó. Ennek a sétának és helyszíni közvetítésnek gondolata másutt fogantatott : ez év őszén fogja ünnepelni a magyar kegyestanítórend hazai meggyökérzésének háromszázéves fordulóját. Most lesz háromszáz éve annak, hogy 1642-ben még a rendalapító életében az első piaristák megjelentek Podolinban, a lengyel határmenti kis városban. A legmagyarabb tanítórend tagjai akkor még magyarul sem tudtak, és a későbbi nagy magyar kollégiumok székhelyei : Debrecen, Szeged, Pest, Kecskemét, Kanizsa, Temesvár még török kézen voltak. Az igénytelen piaristák először a Felvidék városaiban terjeszkedtek, s tagjaik nagy részét is onnan toborozták. Ez meg is látszott a rend külső arculatán, s talán ez volt az oka, hogy mikor a török visszahúzódása után megjelenik a rend az Alföld magyar városaiban, népiesen tót szerzetnek nevezik a piaristákat. De csak addig, amíg közelebbről meg nem ismerik őket. A honfoglalás és a háromszázéves országos munka ismertetése azonban nem ezekre a lapokra tartozik, nem is ennek az évnek a programmja, mi most csak a magunk szegedi házatáján nézünk szét. Mert hogy kik a piaristák, azt nekünk, szegedieknek a rend háromszázéves történeténél jobban megmondja a szegedi piaristák múltja és jelene, vagyis az a darab a rend történetéből, melyet a város az atyákkal együtt élt ót : mely közös élményük volt. Nem történetet írunk, azt már megírták. Ez az írás nem is hivatalos akar lenni, inkább meghitt, olyan mint a családi beszélgetések szoktak lenni, melyekben együtt zsong a múlt és a jelen, és mindig azokról szól, akik térben és időben szétszóródva is mindig együvé tartoznak. A gimnázium mai épülete a Hősök-kapujától jövet ötlik szemünkbe. Még ma is agyonüti a környezetét, pedig a körülötte épült házak mind fiatalabbak, és a városnak éppenséggel nem kisszerű építkezései. De milyen más is ez a palota, mint az a »rendház“, mely 1720-ban befogadta a piaristákat...