Európai Polgári Eljárásjog

Az Európai Unió sajátos jogrendszerrel rendelkezik, amely különbözik mind a nemzetközi jogtól, mind a tagállamok belső jogától. A közösségi joganyag több forrásra épül, amelyeket különböző szempontok alapján tagolhatunk (pl.: az Unió mely pillérében folytatott együttműködésre vonatkoznak, alanyi jogforrások szerint). A jogrend rendszerint elsődleges jogra és másodlagos jogra, valamint kiegészítő jogra tagolódik. Az elsődleges jogforrások az Unió működésének alapjait, kereteit határozzák meg, ezek megalkotói a tagállamok. Ebbe a csoportba tartoznak: - az alapító szerződések a csatolt jegyzőkönyvekkel, - a módosító szerződések a csatolt jegyzőkönyvekkel, és - a csatlakozási szerződések. Másodlagos jognak nevezik az Unió intézményeire átruházott hatáskörök gyakorlása során megteremtett jogot. A másodlagos jogforrások az alapszerződéseken alapulnak, tehát tiszteletben kell tartaniuk a jogforrási hierarchiában felettük álló elsődleges jogforrásokban foglaltakat. Az intézményi jogi aktusok két alapvető típusát különböztetjük meg: a jogalkotási és a nem jogalkotási aktusokat, attól függően, hogy az adott jogi aktus jogalkotási eljárásban vagy nem jogalkotási eljárásban került megalkotásra. Az Unió intézményei az Uniós hatáskörök gyakorlása érdekében rendeleteket, határozatokat, irányelveket, ajánlásokat és véleményeket fogadnak el. A jogalkotási eljárás lehet rendes jogalkotási eljárás vagy az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: Szerződések) által külön meghatározott esetekben különleges jogalkotási eljárás. A rendes jogalkotási eljárás rendeleteknek, irányelveknek vagy határozatoknak a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlament és a Tanács által történő közös elfogadásából áll.3 Különleges jogalkotási eljárásnak minősül a Szerződések által külön meghatározott esetekben a rendeleteknek, az irányelveknek vagy a határozatoknak a Tanács közreműködésével az Európai Parlament által történő vagy az Európai Parlament közreműködésével a Tanács által történő elfogadása. A) Kötelező jogalkotási aktusok4 a) Rendelet A rendeletek címzettje minden tagállam, valamint annak természetes és jogi személy jogalanyai. Általános hatállyal bírnak, teljes egészében kötelezőek, tehát a címzetteknek maradéktalanul be kell tartaniuk a bennük foglaltakat. Közvetlenül alkalmazandóak valamennyi tagállamban a hatálybalépéstől kezdve. A közvetlen alkalmazhatóság azt jelenti, hogy a tagállamok jogának részévé válik anélkül, hogy át kellene ültetni a nemzeti jogba, tehát nincs szükség tagállami aktusra, végrehajtásról szóló rendelkezésre.