A magyar jezsuiták a XVI. században

Pozzi András, a kiváló jezsuita festő, művészi lelkével szinte megelevenítően lehelte rá a római s. Ignazio-templom mennyezetére szent Ignác megdicsőülésének nagyszerű jelenetét. Hatalmas méretű s távlatokban gazdag freskóját Krisztus Urunk következő szavaival magyarázza : Tüzet jöttem bocsátani a földre ; és mit akarok mást, mint hogy már felgyulladjon. (Luk. 12, 49.) Hamarjában nem tudnék találóbb mondatot stilizálni, amellyel tömörebben lehetne kifejezni a Jézus-társaság lelkét. Eleme tényleg a krisztusi tűz kigyujtása az élet minden vonalán s a világ mind négy táján. Az a század hozta létre, mely tagadni akarta a római egyház élesztési jogát s új fókusokat akart számára teremteni. E szerzet vállalta magára azt a feladatot, hogy a veszélyeztetett részeket védje és oltalmazza. Eljött hozzánk is Magyarországba, hogy a legteljesebb krisztusi programmal gyuitsa ki a római egyház hitvilágának a tüzét. Ez a kis könyvecske itt időzése első szakának változatos, de kath. vallási és kulturális eredményekben gazdag történetét szándékozik megrajzolni. | XVI. század alapjaiban akarta megrengetni a kath. egyházat. A nagy vallási vihar meglehetős károkat is okozott, azonban az alapokat s a rajta nyugvó épületet nem tudta rommá zúzni, mert isteni alkotója kősziklára építette s ezen a pokol kapui sem tudnak erőt verni. A történelem folyamán ez nem volt új jelenség. Az egyház már átélt ily viharverte időket s azokat mindig ki tudta heverni. Arzenáljából olyan fegyverek és erők kerültek ki, melyek nemcsak védelmet tudtak nyújtani, hanem még nagyságának az emeléséhez is hozzájárultak. S ezeket a fegyvereket oly bátor lelkek forgatták, akik az Isten egyházáért nemcsak élni tudtak, de ha kellett, meg is halni. Igaz, hogy fegyvereik nem éles pengékből kovácsolódtak, hanem az Evangélium örökérvényű elveiből és igazságaiból. Ezeknek köszönhető, hogy a római világ háromszázados bárdjai eltompultak, de az egyház megmaradt. A népvándorlás mindent elnyeléssel fenyegető hullámai is elültek, de a katholicizmus a benediktinus regula követői által új virágzásnak indult. Diadalmaskodott a középkori szociális eretnekségek felett is, mert szent Ferenc és Domonkos rendje az Evangéliumban oly varázserőkre talált, melyek a kor beteg társadalmának újra visszaadták egészségét. A XVI. század nagy aposztáziájának is megvolt az ellengátja. A reneszánsz és a humanizmus átértékelt világa több emberi szabadságra vágyakozott. Életfilozófiáját a római és görög bölcselők emlőin akarta nagyra duzzasztani. Szabadulni akart azoktól a hitbeli és erkölcsi lekötésektől, melyeket az egyház elvei előírtak. Az emberi szellem individuális fensőségét hirdette, melynek a lelkiek terén sincs szüksége külön kalauzokra. Egy szilárd pontot ismert el s ez a Szentírás volt, melyet azonban a maga egyéniségére akart rászabni.