A magyar közoktatásirányítás, különösen az iskolafelügyelet fejlődésének történeti áttekintése

A magyar pedagógiai közélet egyik új vonásaként jelentkezett a közoktatási irányítás és a munkahelyi pedagógiai vezetés helyzete, gondjai, lehetőségei iránt élénk és széles körü érdeklődés. A közoktatási irányítás kérdéseinek előtérbe kerülése ma már világjelenség. Elsősorban és alapvetően azért, mert soha egyetlen történelmi korszakban sem volt annyira az érdeklődés előterében az intézményes nevelés, mint napjainkban. A modern kor körülményei, a tudományos-technikai forradalom kibontakozása nyomán kialakuló új nevelési követelmények mind általánosabbá teszik az iskolai nevelés hatásfokának vizsgálatát. A mai és különösen a holnapi, a távlati szükségletek tükrében távolról sem optimális hatásfokkal működő iskolák, a "gyorsuló idők" sodrában lemaradó oktatási rendszerek és nevelési intézmények egyre több kritikai észrevételt váltanak ki világszerte. A nyugati országokban kialakuló pedagógiai konfliktus-helyzet, a "nevelésügy világválságaként" megjelölt mai állapot a "pedagógia forradalmának" sürgetését indikálta. A bizonyos mértékig csődhangulatot idéző minősítések érthetők azon a társadalmi talajon, abban a pedagógiai közegben, amely mintaszerű precizitással dolgozta ki társadalmi eszményeinek legmegfelelőbb nevelési elméleteket, hogy azután segítségükkel felnevelje a nevelőiből tökéletesen kiábrándult, az uralkodó társadalom eszményei, normái és életformája ellen elvszerűen vagy éppen anarchikusán lázadó ifjúságot. Ez soha nem volt ennyire jellemző a polgári társadalmakra, mint ma a mi korunkban. A ml körülményeink közepette és oktatásügyi rendszerünk hatásfokát vizsgálva sem kell a "forradalmi"változások szükségességét megfogalmaznunk. De feltétlenül szükséges a gyorsan változó körülményekkel adekvát új közoktatási, pedagógiai szemlélet kimunkálása, a modern, szocialista szükségleteknek és normáknak jobban megfelelő intézményes nevelés kialakítása. Ennek az új és korszerű szemléletnek kétségtelenül az egyik legfőbb Jellemzője a komplexitás, az összefüggések tudatos feltárása, pl. a köznevelés irányításában és gyakorlatában jelentkező kölcsönhatások tudatos felismerése és érvényesítése.