Minúciák

Dr. Tremmel Flórián tanár úr a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Büntető Eljárásjogi Tanszékének vezetője 60 éves. Kollégái tanulmányokkal tisztelegnek a tudós Professzor Úr előtt. Teszik ezt hagyományteremtő szándékkal. A köszöntők közé felsorakozik a dékán is és mindenekelőtt a Kar nevében üdvözli az ünnepeltet. A Vas megyéből elszármazott nagy tiszteletnek örvendő kolléga már hallgató korában kitűnt szorgalmával, tehetségével és sokoldalúságával. Az eminens diák nemcsak a tudományt szívta magába. A hegedű iránti vonzalmát az egész kollégium ismerte. Sakkban már ebben az időben is csak ritkán talált legyőzőre. Mindezek mellett még ultizni is szeretett. 1964-ben fejezte be egyetemi tanulmányait summa cum laude minősítéssel. Azóta Karunk megbecsült, köztiszteletben álló oktatója. Jegyzetek és tankönyvek sora jelzi, a Szerző elkötelezett oktató, aki mindent megtesz a hallgatók szakmai gyarapodásáért. Nagyívű tudományos munkáját tudományterülete magasan jegyzi. A hazai és nemzetközi fórumokon rendszeresen elismerést szerez önmagának és a Karnak. Számos tudományos társaság aktív tagja. Nevéhez fűződik a Rendőrtiszti Főiskolán végzett hallgatók Karunkon folyó levelező képzésének megszervezése és a tagozat vezetése. 1997-ben Kriminalisztikai Labort hozott létre. Kollégái, közvetlen munkatársai megbecsülését is jelzi, hogy 1991 óta tanszékvezető. Az egyetemi oktató megítélésének egyik fokmérője a hallgatók körében elterjedt megszólítás. Tremmel tanár úr e téren is elégedett lehet, tanítványai nemes egyszerűséggel Flórinak becézik. | A „minúciák” latin eredetű szó, fő jelentése: a tenyér vonalai. Egy hatvanéves tenyér vonalai, a barázdák alatt húzódó emberi küzdelem, alkotás egyes - a Beköszöntőben foglaltakon túli - jelentős állomásait villantjuk fel a következő sorokban. Tremmel Flórián professzor, az ünnepelt egy vépi család ikergyermekeként látja meg a napvilágot 1941. június 17-én. Színvonalas iskolai tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karán szerzett, summa cum laude minősítésű diplomával koronázza meg 1964-ben. Élénk tudományos érdeklődésével együtt nyomban Vargha László professzor munkatársa lesz az akkori Eljárásjogi Tanszéken. Azóta folyamatosan, nem lankadó lelkiismeretességgel oktatja a büntető eljárásjogot és a kriminalisztikát. 1969-es figyelemre méltó bizonyításelméleti tanulmánya megjelenését követően adjunktussá nevezik ki. Mint beosztott oktató már speciál kollégiumokat hirdet, köztük kedvelt témáját, az igazságügyi retorikát (perbeszédtant). E témakörben 1975-ben nagyobb lélegzetű tanulmányt (1993-ban pedig önálló kötetet) publikál. A gyakorlati foglalkozásaival összefüggésben 1980-ben megjelenik a „Jogesetek a büntető eljárás köréből” című kézikönyv is, melyből tíz fejezet szerzője. Időközben több nyelvvizsgát (német záró, francia, orosz középfokú) tesz le. Tudományos pályafutásának fontos állomása az 1982-ben megvédett, magánvádról szóló kandidátusi értekezése, mely monográfiaként is az érdeklődők kezébe kerül. Egyetemi docenssé 1983-ban nevezik ki az integrált Büntetőjogi Tanszékre. Ettől kezdve - Vargha professzor nyugdíjba vonulásával - önállóan adja elő mindkét főtárgyat. Az egyetemközi kapcsolatok erősítése jegyében az 1989-ben megtartott Bűnügyi Oktatók Találkozóján „Jogállam és büntető eljárás” címmel vitaindító előadást tart. A kari tanszéki szerkezet megváltoztatása következtében önállóvá vált Büntető Eljárásjogi Tanszék vezetőjévé nevezik ki 1991 júliusában. Rá egy évre társvezetője lesz „A bűnözés elleni küzdelem jogi és nem jogi eszközei” doktori alprogramnak, melynek keretében több PhD kutatás támogatója témavezetőként, illetve konzulensként. Következő tudományos fokozatát 1994-ben „A büntetőeljárás jogorvoslati rendszere” címmel védi meg. Habilitációját frissiben követi egyetemi tanári kinevezése.