Szociálpolitikai és szociális jogi alapismeretek

Mi is az a napjainkban oly sokat hangoztatott szociálpolitika, mi köze van a joghoz, pláne a szociális asszisztensépzéshez? Erre próbál feleletet adni e jegyzet, hiszen a jogi asszisztensek számára is elengedhetetlenül szükséges a minden társadalomban létező, és a jövőben sem kiküszöbölhető „szociális kérdés” kezelésére adott válaszok ismerete. E professzió munkaterületein ugyanis lépten-nyomon szembe kerülhetnek a társadalmi egyenlőtlenségek következményeiként előálló olyan egyéni életutakkal, amelyek megértésével és átérzésével a látszólag adminisztratív teendőknek nemcsak kiemelkedő szakmai, hanem lélekkel történő ellátása is lehetővé válik. | A szociálpolitika lényegét, értelmét egyetlen fogalommal meghatározni nem lehet, mert történelmi koronként változik, határai nem merevek, hol szűkebbek, hol tágabbak. E határok megvonásában szerepük van az adott korban uralkodó politikai erőknek: mit ismernek el és miért a kor szociálpolitikai szükségletének; de magának a társadalomnak is: mely szükségleteket képes szociálpolitikai szükségletként kiharcolni magának? A szociálpolitikának tehát van történeti meghatározottsága. A szociálpolitika történetének kutatói abban egyetértenek, hogy a szociálpolitika egyrészt társadalmi gyakorlat, másrészt tudományág. A szociálpolitika, mint társadalmi gyakorlat egyidős az állammá szerveződött társadalmak megjelenésével. Tágabb értelemben ugyanis szociálpolitikának mondjuk az állam szociális vonatkozású jogszabály-alkotására vonatkozó törekvéseit is, amelyek végeredményben a gyengébbek támogatásában nyilvánulnak meg. A gyengébbek támogatása az állammá szerveződött társadalmak előtti korokban, a jogi szabályozást megelőzően a nagy világvallások valláserkölcsi parancsaiban öltött testet. Az Ó- és Újszövetségben bőven találunk példát a rabszolgák felszabadítására, a népek közötti egyenlő bánásmódra, özvegyek, árvák, időskorúak, fogyatékosok védelmére, megbecsülésére, a kizsákmányolás-mentességre és a szegények gyámolítására is. A gyengébbek segítésének eszméje azonban nem csupán az egyistenhívő (monoteista) vallásoknak a sajátja. A sokistenhiten (politeizmus) alapuló ókori világból kiemelendő a filantrópia, mint az emberbaráti érzületből eredő jótékonykodás a görög városállamokban; avagy a largitio, liberalitas, mint a tehetősebb római polgár számára kötelező és tőle társadalmilag el is várt magatartásforma. Utóbbi értelmét megközelítőleg a „szabad rómaihoz illő előzékeny és barátságos gondolkodás- és cselekvésmód” körülírással lehetne visszaadni.