Az eredményes kommunikáció kézikönyve

Eredményes kommunikáció nélkül elképzelhetetlen a siker. Ezért tudnunk kell, hogyan gondolkoznak mások, mik a szándékaik. Tudnunk kell világosan és meggyőzően érvelni céljaink mellett. Tudnunk kell, hogyan nyerhetünk meg másokat a közös cselekvésnek. Ha képtelenek vagyunk erre, nem csupán befolyásunk nincs, hanem egyszerűen nem vagyunk jelen. A világ különböző országaiban tartok kommunikációs tréningeket, és gyakran megkérdezem a hallgatóimat: Milyen módon lehet a leghatékonyabban megértetni nézeteket, elképzeléseket? Melyek a legeredményesebb eszközök? Vannak, akik egy valamire esküsznek: a tévé, az újság vagy a személyes kontaktus. Vannak olyanok is, akik szerint nincs legjobb, leghatékonyabb módszer, mert a kommunikáció eredményessége egy sor egyéb tényezőtől is függ. Például attól, milyen tapasztalatokkal, ismeretekkel rendelkezik a másik, milyen társadalmi hagyományokat szívott magába, mi iránt érdeklődik, mi iránt közömbös. Vagyis adott feltételek mellett hatékony módszer más feltételek mellett lehet eredménytelen. És ez így igaz. Nincs egyetlen, minden körülmények között üdvözítő megoldás, ám vannak olyan alapelvek és alapvető módszerek, melyek mindenhol, minden időben érvényesek voltak és érvényesek ma is. Ha ezeket ismerjük és jártasak vagyunk az alkalmazásukban, sikeresek leszünk a kommunikációban, bárhol, bárkivel legyen dolgunk. Könyvem ezekkel a fontos és nélkülözhetetlen alapokkal foglalkozik. Több mint 4500 évvel ezelőtt Tahotape, az egyiptomi bölcs ezeket írta: A szónoklás öt törvényéi különítettem el: hallgass figyelmesen; várd ki a megfelelő pillanatot, hogy beszélj: kerüld a szenvedélyes szavakat; beszélj folyékonyan, de megfontoltan; de ami a legfontosabb, azt mondd, amit a szíved érez, vagyis az igazat mondd! A divat változhat, de az alapok változatlanok. Ha eredményesen akarunk kommunikálni, ezeket kell ismernünk, ezeket kell elsajátítanunk. (...) Azt halljuk meg, amire figyelünk. „Két ember megy egy forgalmas nagyváros zsúfolt utcáján. Egyszer csak az egyik felkiált: »Hallgasd csak, egy tücsök!« De a másik nem hallja. Megkérdezi az elsőt, hogy volt képes meghallani a tücsök ciripelését a város forgatagában. Az első ember zoológus volt és megtanulta, hogy a természet hangjaira figyeljen, de nem mondta meg a másiknak. Inkább kivett egy érmét a zsebéből, és a járdára ejtette. Sokan felfigyeltek a zajra és körülnéztek. »Azt halljuk — mondta — amire figyelünk.«” „A természet csak egy nyelvet adott az embernek, de két fület, hogy kétszer annyit füleljünk, mint amennyit beszélünk.” „Egyszer egy diák megkérdezte a professzorát: »Tanár úr! Mi a jó társalgás titka?« A professzor feltartotta egyik ujját és ezt mondta: »Hallgass!« Hosszú szünet után a diák megszólalt: »HaIlgatok . . . és?« »Hát ez a titka« — válaszolta a professzor.” Hallani nem annyit tesz, mint odafigyelni. Az odafigyelés összpontosítást és energiát igényei Az odafigyelés aktív készség, mely a halláson kívül még több érzékre támaszkodik. Olyan készség, mely fejleszthető, és fejlesztenünk is kell.