A tradicionális népi önkormányzatok jogtörténeti vizsgálata a Dél-Dunántúlon

Tudománytörténeti és kutatástörténeti szempontból egyaránt figyelemre méltó könyvet tarthat kezében az olvasó. Tudománytörténeti szempontból azért, mert a szerző egy Magyarországon ma kevéssé ismert tudományterület, a jogi néprajz képviselője, kutatástörténeti szempontból pedig azért, mert a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar az önkormányzatok kiépülését és működését vizsgáló doktori alprogramjának keretében végzett jogtörténeti kutatások eredményeit összegző munka nem kevesebbet tűz célul, mint a jogtörténet tudomány, a történettudomány és a néprajztudomány eredményeit interdiszciplináris nézőpontból szintetizálva differenciáltabban mutatni be a tradicionális népi önkormányzatok legarchaikusabb formái, a föld- és faluközösségek felbomlásának Mária Terézia úrbéri rendeletétől az úrbériség megszüntetéséig terjedő időszakát a Dél-Dunántúlon, elsősorban Tolna megyében. Az interdiszciplináris megközelítést a szerző többirányú képzettsége teszi lehetővé: jogászként, etnográfusként és bölcsészként egyaránt biztos kézzel nyúl a témához, a forrásokhoz, összegző és differenciáló törekvéseit pedig megelőlegezték korábbi, a népi jogalkalmazással, Borús György jogi néphagyomány-kutatásával, a jogi népszokáskutatás történetével, a gömöri családjogi néphagyományokkal, a jogi kultúrtörténet vizuális néprajzi forrásaival foglalkozó publikációi. Ha a most kézbe vett tanulmány értékeit kutatjuk, nemcsak a témaválasztás aktualitását, a nemzetközi és hazai jogtörténeti, néprajzi, történeti kutatási eredmények áttekintését követő alapos kutatások hiánypótló voltát, a feltárt új forrásokat, a pontos terminológiahasználatot kell kiemelnünk, hanem azt is, hogy a paraszti önigazgatás emlékeit úgy eleveníti fel egy-egy esettanulmányban az adott kérdéskör kapcsán, hogy egy vagy több közösség jellemző gyakorlatának elemzését követően az összehasonlító módszer következetes alkalmazására törekedve mindig egybeveti a történeti Magyarország más területeire vonatkozó, elsősorban a több mint tíz éven át végzett saját helyszíni gyűjtések és levéltári kutatások eredményeivel - természetesen mindig az országos folyamatokban elhelyezésre is törekedve. Bár a hazai jogtörténészek, történészek és néprajzosok mindig érdeklődéssel fordultak a falu, a jobbágyok-parasztok életének, gazdaságának kutatása felé, átfogó monográfia a témában azóta sem született. Nagy Janka Teodóra munkája arról győz meg bennünket, hogy a nagy összegzések előtt először a szerzőéhez hasonló alapmunkáknak kell megszületniük.