XXI. század és nevelés

Ez a könyv a személyiség, a nevelés és a pedagógia fejlődési lehetőségeiről szól. Megírását főleg az tette szükségessé és lehetővé, hogy a társadalmak a globalizáció kibontakozásával a fejlődés új, kritikus szakaszához érkeztek (a könyv címében a „XXI. század” erre utal), a nevelés gyakorlata és a pedagógia mint elmélet válságba került, a XX. század utolsó harmadában a pedagógia elmélete és gyakorlata szempontjából alapvető jelentőségű tudományok egész sora olyan új ismereteket tárt föl, amelyek pedagógiai célú integrálása, hasznosítása lehetővé teheti a pedagógia paradigmaváltását, ami elősegítheti a nevelés, a pedagógia válságának oldását. || A tudományos-technikai fejlődés társadalmat, életfeltételeket átalakító következménye, hogy a fejlett országokban az ipari forradalommal kezdődően másfél-két évszázad alatt a mezőgazdaságban dolgozók aránya mintegy 85%-ról 3-5%-ra csökkent. Eközben az iparban foglalkoztatottak aránya néhány %-ról 35-15%-ra növekedett, majd csökkenő' tendencia alakult ki. A fejlett országokban ma már csak 20-25%-ot tesz ki ez az érték, és a csökkenés tovább tart. Más szóval: a szolgáltató ágazatokban foglalkoztatottak aránya néhány %-ról mintegy 70-75%-ra növekedett. Ugyanakkor az anyagi javakat előállító csökkenő' arányú népesség is egyre kevesebb izomenergiát használ. Becslések szerint 200 évvel ezelőtt a javak előállítása több mint 90%-ban emberi és állati izomenergiával történt, és kevesebb mint 10%-nyi szellemi energiát tartalmazott. Az ezredfordulóig ez az arány ellenkezőjére fordult. A fejlett országokban a munkához szükséges izomenergia összmennyisége 10% alatti értékre esett (szellemi energiának tekintve a gépek létrejöttéhez és működtetéséhez szükséges tudást is). Ezek a folyamatok a 150-200 évvel korábbihoz viszonyítva gyökeresen új társadalmakat és életfeltételeket hoztak létre. A felzárkózó országokban ezek az átalakulások rendkívül gyorsak. A 150-200 év helyett 50-100 év alatt zajlottak, zajlanak le, gyakran igen súlyos konfliktusokat okozva. Ezek a változások hatalmas anyagi és szellemi potenciálokat halmoztak föl, amelyek hatékony működtetése, hasznosítása országos keretekbe zárva egyre kevésbé lehetséges. Az egész Földet egységként kezelőglobalizáció kényszerű valósággá vált. A kereskedelem globalizációja már évszázadokkal ezelőtt kezdődött. A pénzügyi, az informatikai globalizáció robbanásszerű kibontakozása szemünk előtt zajlik, és gyorsul a gazdaság globalizációja is. E folyamatok egyre súlyosabb környezeti, ökológiai, társadalmi problémákat okoznak. Még nem tudható, hogy az ember képes lesz-e elhárítani az előjelek alapján eddigi létezésének vélhetően legsúlyosabb katasztrófáját. Ennek megelőzésére, a válságok keze-