Kis magyar művelődéstörténet

Ezt a Kis Magyar Művelődéstörténetet a Corvina Kiadó megbízásából, 1987-ben német olvasóknak írtam. Példaként A Magyar Szemle Kincsestára járt előttem, ezek a harmincas években megjelent, zsebre dugható kék füzetek, melyek néhány íven tömören foglalták össze a magyar és az egyetemes irodalom, tudomány, művészetek lényegét. Magyarul talán sohasem jelenik meg ez a könyvem, ha a Pannon Kiadó 1992-ben nem vállalkozik közreadására. Most a Szent István Társulat tisztelt meg azzal, hogy a Kis Magyar Művelődéstörténetet ismét az olvasóközönség elé bocsátja. Kitüntető, hogy ez az évszázados hagyományú katolikus intézmény jelen munkám iránt érdeklődik. Magam is átérzem ennek jelentőségét, hiszen a magyar művelődés története a huszadik századig keresztény mivoltunkkal azonos. De mert a katolikus meghatározás a reformációtól kezdve már nem kizárólagosan azonos a keresztény fogalommal, valamint, mert a magyar társadalom egy része a múlt század utolsó harmadától kezdve fokozatosan szakított az ezeréves keresztény hagyománnyal, gondolkozásmóddal és hittel, a liberalizmus, majd a szocializmus eszméiben keresvén üdvöt; a katolikus olvasó nyilván bővebb eligazítást vár a tömör tárgyilagossággal leírt művelődéstörténeti jelenségekre és eszmeáramlatokra vonatkozóan. Könyvem szövegén nem módosítok, hiszen azt az egész magyar (és külföldi) társadalomnak szántam, felekezeti különbségtétel nélkül; most, az előszóban fejtek ki néhány olyan gondolatot, melyek, mint tapasztalom, egyre inkább foglalkoztatják a hazafias érzésű, keresztény magyar társadalmat. A részletek iránt érdeklődő olvasót arra kérem, tanulmányozza néhány korábbi dolgozatomat: Magyar Liberalizmus, Távlatok, 1993. 2. szám; Katolikus magyarságunk, Távlatok, 1993. 4-5. szám; Ezerszáz évünk a Kárpát-medencében, Jel, 1993. 2. szám; valamint utalok alábbi könyveimre, pusztán azért, hogy felfogásom világossá váljék: Mi magyarok, 1989.; A bibliai örökség. A magyar küldetéstudat története, 1991. A magyar társadalom a középkorban mélyen átélt hittel volt keresztény. Magánéletet éppúgy áthatott ez a szeretet-eszményre, bűnbánat és megbocsátás kölcsönösségére, a minden ember egyenlő Isten előtt elvére alapuló vallás, mint az államélet egészét. A középkor szerzetes-rendek által közvetített eszmeáramlatait, az ezeket kifejező stílusirányzatokat, termelési módokat, bölcseleti felfogásokat időazonosságban vettük át és alkalmaztuk viszonyainkra. A kereszténységet halálos betegségként fenyegető nyugati egyházszakadást magyar királyok, kormányok, államférfiak, katonák, hívők közreműködésével sikerült megszüntetni. Amikor Európában egyszerre három pápa uralkodott, és még a nagy szentek is hol az egyiket, hol a másikat támogatták, a magyar közvélemény egységes maradt. Éppen ebből a tántoríthatatlan hitből fakad a reformáció magyarországi térhódítása a török háborúk idején. A magyar nép lelkifurdalásból vált a lutheri, majd a kálvini felekezet hívévé; úgy érezte, hogy Isten bűneink miatt büntet a törökkel.