Pedagógiai írások

Németh László A „vallásos" nevelésről című esszéjében arról ír, hogy életében két olyan foglalkozása volt, amely az üdvözülésben rejlő fennmaradás két lehetőségét ígérte: az egyik a művészi, a másik a tanári. „Az embernek mintha nemcsak a természete születne vele, de a foglalkozása is. Én például nyilván tanárnak születtem11 — írja.1 Középiskolája elvégzése után a bölcsészeire iratkozott be. De abban az időben az irodalomra és a tudományokra életkorban és gondolkodásban is aggastyán professzorok tanították a jövendő tanárait. „Én nemcsak azt nem tudtam, hogy az irodalomban tudóskodó emberek nagy része színvak, s büszkék is színvakságukra, de arról sem volt fogalmam, hogy ez a színérzékenység az élet során nemigen nő, s én magam, sem fogok húsz év múlva sem sokkal többet érteni azokhoz a dolgokhoz; amelyekről ezek a díjazott bölcsek -— olyan megbotránkoztatóan — semmit sem tudtak."2 Az unalmas fejtegetések és a maradiság távozásra késztette a tanári pályára készülő jelöltet. Az első félév végén az indexét aláíratta és átiratkozott az orvosi karra. A fiatal orvos körülményei úgy alakultak, hogy rendelő nyitásával egyidőben iskolaorvosi beosztást vállalt, így került a „régi polgáristák" közé, előbb az Egressy úti körzetbe, később a Medve utcai polgáriba. Milyen volt a régi polgárista fiú? „Ha szobrász lettem volna, úgy faragtam volna ki, ahogy most közel húsz év múltán is látom: az orrtól elkívánkozó cipőtalp, a kinőtt, rövidnadrágos ruhában most bontakozó férfitest, a szakfelügyelő rosszallását kiváltó kócos haj alatt előreszegzett homlok, eleven tekintet, megjelenése inkább tartózkodó, tudata a környezetével elfoglalt, mögötte mégis egy nagy, egészséges követelés emelkedik. Munkásismerősöm énnekem aránylag kevés volt. Azt, hogy ha munkásságról, munkásosztályról beszéltek, nem betű s üres fogalmi váz jelent meg előttem, ezeknek a fiúknak s a szüleiknek köszönhettem. Az én számomra ők jelentették a munkásosztály feltörő erejét." A harmincas évek gazdag szociográfiai irodalmában A Medve utcai polgári volt az egyetlen könyv, amely a munkások gyermekeivel foglalkozott.