Magyar-angol-perzsa társalgási könyv = Hungarian-English-Persian phrase-book

A „keleti" nyelvek sorában a török, az arab, a kínai, a japán stb. mellett a perzsa nyelv előkelő helyet foglal el) közel háromezer éves kultúrát hordoz, jóllehet ezen idő alatt az ó- és középperzsától a modern perzsa nagyon távol került. E társalgási könyv megjelentetésének célja egyrészt gyakorlati jellegű (az eddig megjelentetett, keleti nyelvekkel foglalkozó könyvek sorában hiányt pótol), másrészt fel kivánja kelteni az érdeklődést a „Kelet franciájaéként aposztrofált nyelv, a perzsa iránt. Az átlagember számára Irán (Perzsia) az ókori Perzsa Birodalmat, Dárius kincsét, majd ezer évvel később a mesés Keletet, az Ezeregyéjszaka csodás világát jelenti) Firdauszi, Szá'di, Háfiz és Omár Khajjám páratlan verseit és persze napjainkban a modern Iránt: Reza sahot, Khomejnit, az iráni forradalmat, az irakiiráni háborút és az Iráni Iszlám Köztársaságot. A modern perzsa nyelv — amelyet Iránon kívül helyi eltérésekkel Afganisztánban, Pakisztánban, India egyes városaiban és Tádzsikisztánban is beszélnek — az indoeurópai nyelvek — keleti — indoiráni ágához tartozik- Szókincsének jelentős hányada arab eredetű kölcsönszó, de nyelvtani szerkezete teljes egészében megőrizte indoeurópai jellegét. Kiejtése könnyen elsajátítható, ismerős csengésű a magyar fülnek. A laikus számára a perzsa nyelv arab betűs írása miatt riasztónak tűnhet. De ez a mindössze 32 írásjelet használó nyelv — összevetve a kínai írás „végtelen" ideogrammáival — mindezt cáfolja. A perzsa nyelv alapfokú elsajátítása semmivel sem nehezebb, mint az angolé. Csak később, az írott és hivatalos nyelvben az arab szóelemek egyre gyakoribb előfordulása, valamint idiomatikus szóösszetételei miatt válik bonyolulttá. Ezt még fokozza az élő nyelvben a digíosszia, vagyis leegyszerűsítve a társalgási (kollokviális) és a hivatalos (standard) nyelv párhuzamos használata.