Polgári jog II.

Szerzők ezt a jegyzetet a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Igazságügyi Ügyintéző Szak hallgatói számára készítették, a polgári jog részterületei közül az általános rész, a személyek joga, a dologi jog, illetve a kötelmi jog általános része, ezen belül a szerződésekre vonatkozó általános szabályok és a deliktuális kártérítés joganyagára korlátozva a figyelmüket. Szándékuk nem a polgári jog teljeskörű, tudományos mélységű feldolgozására irányult. Ez a jegyzet nem akar versenytársa lenni a magyar jogi felsőoktatásban egyre örvendetesebb számban megjelenő, figyelemre méltó színvonalú egyetemi tankönyveknek. Szerzők a képzés kereteihez mérten szerettek volna átfogó képet adni a vizsgált jogterületekről, kiemelve azok jellemző vonásait és főbb szabályait. Az igazságügyi Ügyintéző Szak hallgatói számára kívántak egyszerűsített formában használható ismereteket nyújtani, betekintést engedni a polgári jog kimeríthetetlen kincsesládájába. Tisztában vannak ugyanakkor azzal, hogy a magyar Ptk. újrakodifikálásának folyamata alapvetően változtat majd ennek a joganyagnak a szabályozásán, művüket ezért nem az örökkévalóságnak szánták. | A szerződéstípusok kialakulásának vizsgálatánál a római jogi hagyományokig kell visszanyúlni. Kezdetben a vagyoni ügyletek is a deliktumokban voltak fellelhetők. Az ősi római jog korszakában a nexum ( kölcsön ) esetében a kölcsönbevevő önmagát kötötte le zálogul a pénzösszeg visszafizetésének garanciájául. A stipuláció kezdeti formához kötöttsége lassan lazult és a formátlan ügyletekre helyeződött a hangsúly miközben hosszú ideig érvényesült a római szerződési jog deliktuális vénája. A klasszikus római jogban már egyre tisztábban " pompázott " a római szerződési jog a kötelezettségvállalásnak jogi kötőereje van ezzel a szerződéstípusok épületének alapjai is elkészültek. Történetileg először az egyes szerződések, majd a szerződésfajták kerültek elismerésre- a szerződés általános kötőerejének elfogadása csak a későbbi időszakban alakult ki. A nexum átfogta az adás-vételt és a kölcsönügyletet egyaránt, a stipuláció ugyancsak átfogó szerepet töltött be- az ajándékozásra, a kezességre, a hagyományra, az adás-vételre egyaránt kiterjesztették. Fontos megállapítani, hogy a szerződéstípusok dogmatikai bölcsője a formuláris per, a szerződéstípusok szempontjából az adórendszernek volt jelentősége. A római szerződési jog tipizálása az actiok kategorizálására támaszkodott ( Becker ). Valamennyi ügylet amelynek ugyanazon actioval járt egyazon típushoz tartozott.