A változó agy

Az emberi agy képes megváltoztatni önmagát — könyvünk erről a forradalmi felfedezésről szól. Tudósok, orvosok és páciensek történeteit ismerhetjük meg, akik együtt vitték véghez e csodálatra méltó átalakulásokat. Műtéti beavatkozás és gyógyszerek nélkül mozgósították az agy addig ismeretlen képességét arra, hogy megváltoztassa önmagát. A páciensek közül egyesek gyógyíthatatlannak tartott agyi rendellenességektől szenvedtek, másoknak nem voltak ugyan problémái, de szerették volna javítani vagy az évek múlása ellenére megőrizni agyuk működését. Vállalkozásuk a megelőző évszázadok során elképzelhetetlen lett volna, mivel a „hivatalos” tudomány és orvoslás is változtathatatlannak tartotta az agy anatómiáját. Általánosan elfogadott nézet volt, hogy a gyermekkor lezárultával az agy csak a hanyatlás hosszú időszakában tud megváltozni; hogy ha az agysejtek rendellenesen fejlődnek, megsérülnek vagy elpusztulnak, akkor semmiképpen sem pótolhatók. Azt is lehetetlennek gondolták, hogy ha az agy valamely része károsodik, akkor megváltoztassa saját szerkezetét, vagy újfajta módon kezdjen működni. A változatlan agy elmélete szerint azok, akik agyi vagy szellemi korlátokkal születtek, vagy agykárosodást szenvedtek, egész hátralevő életükben fogyatékosak vagy sérültek maradnak. Ha egy tudós azon kezdett töprengeni, vajon az egészséges agyat nem lehetne-e megfelelő aktivitással vagy szellemi gyakorlatokkal továbbfejleszteni, illetve az állapotát megőrizni, gyorsan lebeszélték az efféle időpocsékolásról. Kultúránkban egyfajta neurológiai nihilizmus terjedt el — az a vélekedés, hogy számos agyi probléma esetén minden kezelés hatástalan, sőt egyenesen ellenjavallt —, s ez még az emberi természetről alkotott képünket is károsan befolyásolta. Az agy változtathatatlanságának elvével együtt járt az a nézet is, hogy az agyi működések révén kialakuló emberi természet is megváltoztathatatlan. Az a meggyőződés, hogy az agy képtelen a változásra, három fő forrásból táplálkozott. Abból a tényből, hogy a károsodott agyú páciensek igen ritkán voltak képesek teljes gyógyulásra; az élő agy mikroszkopikus működéseinek megfigyelésére való képtelenségünkből; és abból - a modern tudomány kezdetéig visszanyúló -nézetből, miszerint az agy voltaképpen egy csodás gépezet. A gépezetek ugyanis hihetetlen dolgokra képesek, ámde nem változnak és nem fejlődnek. A változó agy gondolata kutatópszichiáteri és pszichoanalitikusi munkám miatt kezdett el érdekelni.