Thulmon Jozéfa művei

Idegen hangzásu neve dacára, minden izében magyar volt. Ősei a XVI. század közepén nyerték el a címeres nemes levelet, kik egykor nemcsak Somogyvármegyében, de azon túl is, terjedelmes birtok urai voltak. Berzsenyi Dániel neje is e családból származott, melyhez rokonsági viszony fűzte dukai Takács Judit irónőt is. Thulmon Jozéfa ősanyja az előkelő származású, dúsgazdag telekessi Török Magdolna, férj. Thulmon Mihályné volt, kiről Berzsenyi Dániel, ükunokája telekessi Török Magdolnának, is följegyezte, hogy ezüst medencéből mosdott. Tbulmon Jozéfa 1814. január hó 4-én született Sörnyén, Somogyvármegyében. Atyja Thulmon Pál, gazdag földbirtokos és 1813-tól 1835-ig Somogy vármegye főadószedője (generális perceptor), anyja pedig Fejér Rozália volt, kik nagy gondot fordítottak neveltetésére s látva leányukban a korán fölébredő költői hajlamot, s különösen a történelem iránt való előszeretet, — atyja minden törekvése oda irányult, hogy a hazaszeretet mély gyökeret verjen szivében s miként minden tette, minden munkája igazolja, — a honért s a szabadságért dobogott nemes szive. A 40. és 50-es évek szépirodalmi lapjaiban, minta "Honderű"-ben, "Nővilág"-ban és a "NapkeIet"-ben, úgy a "Magyar nők évkönyvé"-ben, többször találkozunk nevével, — de műveinek nagyrésze kéziratban maradt. Oly szenvedélyes írónő volt, hogy fiatal korában, midőn jobb kezét kitörte, tollat s papirt kért és betegágyában is, balkezével irta meg egyik legszebb beszélyét. Atyját utóbb töbnemű sorscsapás érvén, birtokainak nagyrészét elvesztette és Sörnyéröl Kis-Gombára, megmaradt birtokának romjaira vonúlt, s ott élte utolsó napjait. Ott élt a fenkölt lelkű honleány s kiváló irónő Thulmon Jozéfa is, 1875. szeptember hó 11-én bekövetkezett haláláig. Alig húsz éve tehát, hogy kisgombai temetőben örök álmát aluszsza, már is elhagyatva, jeltelenül áll sírja! Még egy húsz év s aligha tudná megmondani bárki is, hogy a kiváló tehetségű, lánglelkű honfi hamvai hol pihennek. Ugyanezért, elhatároztam műveinek sajtó alá rendezését, hogy az előfizetési dijakból a kiadások fedezése után fönmaradó összegen az elhagyott sirra emlékkő emeltessék.