Gazdaságstatisztika

Széchenyi "Vallomásai"-nak szellemében a gazdaságstatisztika tárgya a múlt és a jelen gazdasági jelenségeinek és folyamatainak megismerése - a jövőbeni cselekvés megalapozása érdekében. Az általános statisztikából ismert módszereket mind nemzetgazdasági, mind vállalati-vállalkozási szinten arra a célra alkalmazzák, hogy a vizsgált szféra gazdasági teljesítményeit objektív mérőszámokkal minősítsék. Mindenfajta minősítés egyidejűleg jelent egy időszakra vonatkozó helyzetértékelést és összehasonlítást, vagy valamely korábbi időszak, vagy más országok hasonló jellegű teljesítményeivel. A minősítés tehát zömében térbeli és/vagy időbeli összehasonlítást takar. A gazdaságstatisztika feladata tehát az, hogy megbízható módszereket biztosítson egyfelől a nemzetgazdaság mindenkori állapotának vizsgálatához (erre szolgálnak a térbeli összehasonlítások is), másfelől a gazdasági folyamatok nyomon követését segíti elő. Nemzetgazdasági szinten, tehát a makroszférában olyan vizsgálati módszerekkel: fogalmakkal, mutatószámokkal, s azok rendszereivel, osztályozásokkal s esetenként matematikai modellekkel dolgozik, amelyek lehetővé teszik nemcsak a hazai nemzetgazdaság fejlődési folyamatainak s az azokra ható tényezőknek az elemzését, hanem ezek nemzetközi összehasonlítását is. Ennek érdekében felhasználja a nemzetközi szervezetek ajánlásait: világszinten az ENSZ Statisztikai Bizottsága keretében - zömében magyar közreműködéssel - kialakított módszertani ajánlásokat, regionális szinten az Európai Statisztikusok Konferenciája keretében jóváhagyott (s szakértők széles körű bevonásával, munkacsoportokban kidolgozott) módszereket. Figyelembe veszi ezek mellett az egyéb nemzetközi szervezetek, pl. az ENSZ köréből a FAO, az ILO (International Labour Organisation), a WHO (World Health Organisation), az egyéb nemzet- közi szervezetek közül az Európai Unió, a Világbank (World Bank) és az IMF (International Monetary Fund - Nemzetközi Valutaalap) gazdaságstatisztikai metodikáját is. A nemzetközi módszerek felhasználása nem egyszerű másolást jelent. Amennyiben a nemzetközi módszerek a hazai metodika alkalmazott gyakorlatától jelentősen eltérnek, azokat úgy adaptálja, hogy egyfelől a korábbi módszertan segítségével kialakított idősorok folytathatók legyenek, ha ez nem megy, akkor láncol oly módon, hogy egy kiválasztott év adatait két módon veszi számba (ez az ún. Janus év), s ezzel köti össze, teszi összehasonlíthatóvá az adatokat. Másfelől alkalmaz olyan megoldásokat is, hogy a nemzetközileg ajánlott metodikát úgy adaptálja, hogy abból több célú adatok is nyerhetők legyenek, pl. a klasszifikációt (osztályozást) tovább részletezi, vagy a mutatószámoknál kombinált megoldást alkalmaz.