Emlékeim töredékei

A Pécsi Jogi Kar volt neves professzorai között kiemelkedő helyet foglal el a 106. életévében, 1992-ben elhunyt Óriás Nándor, aki 1939-től 1955-ig állt a Római Jogi Tanszék élén. Tisztelettel övezett személyiségéről, impozáns képzettségéről, szakirodalmi munkásságáról, lenyűgöző előadói stílusáról tanszéki utóda, Benedek Ferenc professzor publikált a Jura 2001. évi 2. számában megkapó jellemzést, amelyet ebben a kötetben is olvashatunk. Levéltári kutatásokra is épülő, gazdagon dokumentált, 64 oldal terjedelmű kismonográfiában foglalta össze Óriás Nándornak, az Egri Érseki Jogakadémia 1914-1939-ig volt tanárának színes életútját Szecskó Károly történész. Az „Óriás Nándor élete és munkássága” c. ízléses kivitelezésű kötetet a Heves Megyei Bíróság adta ki 1998-ban. A jeles „Tanítómester” szellemiségének ápolását vállalta és élénk aktivitással végzi intézményünkben az Óriás Nándor Szakkollégium mint közhasznú egyesület. Folytonosan kifejezi az oktatók és a hallgatók iránta tanúsított tiszteletét a 48-as téri épület földszintjén elhelyezett, Óriás professzor arcélét idéző bronz emléktábla és annak a tanteremnek az elnevezése is, amelyben előadásainak többségét tartotta. Professzor Úr az 1980-as évek közepén vállalta, hogy változásokban és színes élményekben gazdag életének egyes emlékeit leírja abból a célból, hogy a Kar azokat önálló kiadványban megjelentesse. Ennek alapján annak a megtisztelésnek lehettem részese, hogy 1986 és 1989 között két- háromhetenként - esetenként, például nyáron ritkábban - Óriás Nándor lakásán megkaphattam kézzel írt emléktöredékeit azzal a feladattal, hogy azok írógépi leírását a Karon, többnyire a Római Jogi Tanszéken megszervezzem. A másolt töredékek — az Ö megnevezése szerint „kutyanyelvek” - első példányát a következő látogatás alkalmával Szerzőnek átadtam, a másodpéldányok kezelése pedig rám hárult. Ezekhez az esti látogatásokhoz, — amelyeken miközben a nemeslelkű feleségtől, Margitkától kapott gyümölcsteát ízlelgettem, Szerző a megírt történetek némelyikét szóban is felelevenítette - életem felejthetetlenül szép emlékei fűződnek. 1989 december 6-i keltezéssel azonban ma is őrzött postai levelezőlapot kaptam Professzor Úrtól, amelyben arról értesített, hogy „most viszik a Tüdőszanatóriumba hetek óta szenvedő feleségemet és talán én is kórházba megyek”. Arra kért, hogy egyelőre legyek türelemmel. Az emlékek leírása ezzel megszakadt. Az emléktöredékek Szerző által javított és rendezett első példányának hollétét eddig nem sikerült megállapítani. Professzor Urat bizonyos ideig otthonukban ápoló kaposvári rokonok egyik tagja, Dr. Csákabonyi Ágnes megyei bírósági tanácselnök érdeklődésemre 2002-ben kinyilvánította, hogy Ők a kéziratot nem látták. Az általam őrzött másodpéldány sajtó alá rendezésének nem könnyű, de rendkívül megtisztelő feladatát a Kar dékánja rám bízta. Ennek elvégzése után határozta el a „Jura” Szerkesztőbizottsága 2002 őszén a mintegy 200 oldalnyi kézirat közlését a folyóiratban. A színes, izgalmas és tanulságos történeteket hat folytatásban olvashatják az érdeklődők a „Jura” 2002. évi 2., 2003. 1. és 2., 2004. évi 1. és 2., valamint a 2005-évi 1. számában.