Az egyetemes politikai gondolkodás története

A kötet szerkezete és koncepciója oktatási gyakorlatunkhoz kötődik, s tükrözi az ELTE ÁJK Politológia Tanszékén kialakult tantárgyinegosztást. így nem foglalkozik sem a magyar eszmetörténettel, sem a szocialista és marxista irányzatokkal, és a modem politológiai elméletekkel sem. Az egyetemes politikaelmélet történetének az ókortól a modern politológia születéséig ívelő fejődési szakaszát tekinti át a Nyugat-Európában kialakult elméletek között tallózva. A politikaelmélet a politikai jelenségeket és folyamatokat leíró és magyarázó, viszonylag koherens a filozófiai és tudományos absztrakció bizonyos - koronként változó - szintjén mozgó elmélet. A politikaelmélet nem azonos az államelméletek történetével, mivel a politika az államnál szélesebb jelenségszférát ölel fel. De nem azonos a politikai filozófia történetével sem, bár a politikaelméletek gyakran filozófiai síkon fogalmazódnak meg. Viszonylag jól elkülöníthető a politikai eszmék történetétől is. A politikai eszmék politikai célokat, követelményeket, programokat fogalmaznak meg vagy támasztanak alá. Míg az államelmélet és a politikai filozófia története a politikaelméletnél szőkébb, addig a politikai eszmék története a politikaelméletnél tágabb diszciplína. A politikai gondolkodás története pedig mindezeket magába foglalja. A politikaelmélet története csak viszonylagosan különíthető el a politikai eszmék történetétől, mindkettő a társadalmi-politikai berendezkedés és a társadalmi tudat adott fokához kötődik, s alapproblémáik, amelyeket a társadalmi gyakorlat vet fel, közösek. A politikaelméletek, jóllehet többnyire nem olyan közvetlen formában, mint a politikai eszmék, de állási foglalnak koruk társadalmi-politikai kérdéseiben, és problémafelvetéseiket, témaválasztásaikat ugyanazok az értékrendek orientálják, mint a politikai eszmékét. A politikaelméletet tárgya határozza meg, az a problematika, amelyet a korabeli társadalmi-politikai gyakorlat felvet. A feldolgozott problémák kiválasztását ebből a problématömegből pedig a történetileg változó társadalmi-politikai értékrendek orientálják. Politikaelméletről először az ókorban, a görögöknél beszélhetünk. Az antik minták középkori felelevenítése és a reneszánsz politikaelmélet egyaránt a városi polgárság ideológiai törekvéseihez kapcsolódnak. A polgárság a tőkés termelés csíráinak, majd a kapitalizmusnak a megjelenésével összefüggésben alakította ki saját politikai értékrendjét és politikaelméletét.