Természetvédelem az ezredfordulón

Ez a kiadvány a Környezetvédelmi Alap Célfeladat támogatásával készült. | Az állami feladatként irányított, szervezett és finanszírozott természetvédelem ma már csaknem másfél évszázados múltra tekinthet vissza. Bár a természetvédelmi törekvések alapvető céljai a kezdetektől napjainkig alig változtak, a védelem meghatározó alapelvei és gyakorlati módszerei időről időre jelentősen átalakultak, s folyamatosan bővült az intézményes természetvédelem feladatköre és eszközrendszere is. A fejlődés irányát jelzi, hogy e folyamat során az egyes különleges természeti értékekre irányuló védelemről mindinkább a természeti rendszerek megóvására került át a hangsúly, s növekszik a „hivatalos” intézményrendszer és a társadalom, a lakosság aktív együttműködésének szerepe. A ma korszerűnek tekintett természetvédelem a természeti és a részben átalakított természetközeli állapotú rendszerek összességének megóvására, a természeti értékeket, a természeti erőforrásokat, az élővilág sokféleségét és a tájak kedvező állapotát fenntartó folyamatok védelmére irányul, s a védelem megvalósításában széleskörűen támaszkodik a társadalom, a gazdaság minden résztvevőjének közreműködésére. A fejlődés irányához igazodóan a magyar környezet- és természetvédelemben (is) jelentős változásokat hozott a legutóbbi évtized. Szakmai szempontból korszakváltó jelentőségű a környezet illetve a természet védelméről szóló új törvények (1995. illetve 1996. évi) megjelenése, melyekben - többek között - a környezetvédelmi és gazdasági ágazatok gyakorlatilag elkülönült tevékenysége, a korábbi, lényegében rezervátum elvű természetvédelem, a megfelelő szabályozás hiánya miatt „súlytalan” tájvédelem helyett a rendszer-szemlélet gyakorlati alkalmazásának követelményei fogalmazódtak meg. Az új feladatok megoldására új eljárások, eszközök jelentek meg, melyek alkalmazása a társadalom véleménynyilvánítását, sőt aktív közreműködését is igényli. A természeti örökségünk, erőforrásaink fenntartását, a tájak védelmét, a természetkímélő gazdálkodás kialakítását célzó (országos és helyi) szabályozások megalkotása és hatékony érvényesítése, a környezetalakítás, a területfejlesztés értékmegőrző megvalósítása, vagy például a természetvédelmi hatásvizsgálatok megalapozása ugyanis csak a legkülönfélébb szakterületek képviselőinek bevonásával, a lakosság, a társadalmi szervezetek érdemi közreműködésével és támogatásával lehet valóban eredményes. Könyvünk ehhez kíván segítséget nyújtani azzal, hogy bemutatja az új szemléletű, korszerű természetvédelem céljait, vezérlő elveit, a nemzetközi és a magyarországi szabályozás jellemzőit, a természet- és tájvédelem szakmai fogalomrendszerét és fontosabb eljárásait. A könyvet elsősorban a természetvédelem ügyei iránt érdeklődő, a döntési folyamatokban, a nyilvános fórumokon és a médiákban véleményalkotásra vállalkozók figyelmébe ajánljuk, de szándékunk szerint haszonnal forgathatják a hivatásos természetvédelmi munkára készülő diákok is.