Szilárdságtan

A Szilárdságtant a Statikához hasonlóan I, II és * jellel ellátott részekben tárgyaljuk. Ezek a megkülönböztetések azonban itt nem elméleti, gyakorlati és programozási részeket jelentenek, hanem a pontosság, igényesség mértékében különböznek egymástól. Az egyes részek tartalmát részletesen az 1. fejezet taglalja. A már a Statikában is alkalmazott tenzoriális jelölésnek itt még nagyobb hasznát vesszük, mint ott. A latin kisbetűs (legtöbbször i,j, k, l) indexszel ellátott mennyiségek itt is vektorok, több ilyen indexszel ellátott mennyiségek pedig tenzorok. | Építményeinknek, illetve azok részeinek nem szabad sem feldőlniük, sem más módon tönkremenniük. A feldőlés kérdését már a statikában elintéztük, sőt a statikailag határozott tartók metszetein a belső erők eredőjét is meghatároztuk. A statika teljesítőképessége ezzel ki is merült. A merev test nagyon kényelmes, de teljesen irreális fogalmával ennél tovább eljutni nem lehet. Tudomásul kell vennünk, hogy építőanyagaink csak szilárdak, tehát nem könnyen törnek el, és nem nagyon változtatják az alakjukat. A szilárdságtan tehát a merev test fogalma helyett az annál reálisabb szilárd test fogalmát használja, és szilárd anyagú tartószerkezetekkel kapcsolatban vizsgálja a tönkremenetel kérdését, elsősorban azt, hogy a szerkezet milyen teher esetében törik el, mi a szerkezet teherbírása. Tönkremenetelt jelent azonban az is, ha a tartó nem törik ugyan el, de számottevő alakváltozást szenved. A szilárdságtannak tehát arra a kérdésre is válaszolnia kell, hogy adott teher esetében milyen egy tartószerkezet alakváltozása. Végül azt is várjuk a szilárdságtantól, hogy ezekre a kérdésekre nemcsak statikailag határozott, hanem statikailag határozatlan tartók esetétében is választ ad. A vizsgálataink tárgyát képező szilárd testről még további tulajdonságokat is fel kell tételeznünk. Mindig fel fogjuk tételezni azt, hogy a szilárd test tulajdonságai a hellyel nem változnak, más szóval, hogy az anyag homogén. Legtöbbször (de nem mindig) azt is feltételezzük, hogy a tulajdonságok az iránnyal sem változnak, például hogy minden irányban egyenlő teherbírású, más szóval izotrop. Végül az I jelű fejezet részekben azt is feltételezzük a szilárd testről, hogy annak alakváltozásai a terhelés megszűntével eltűnnek, mint például a gumi esetében. Más szóval feltételezzük, hogy az anyag rugalmas. Az I jelű fejezetrészek tehát a szilárdságtan egyik ágával, a rugalmasságtanml foglalkoznak, mégpedig kizárólag a gyakorlati alkalmazás céljával gyakran előforduló, egyszerű esetekre szorítkozva és lehetőleg egyszerű segédeszközöket alkalmazva.