Pécsi enteriőrök

A kétezer éves múltra visszatekintő Pécs mai épületállományában a világörökség részét képező ókeresztény sírkamrák, több mint 200 műemlék, számos helyi védettséget élvező architektúra, a közelmúltból pedig az Európa Kulturális Főváros projekt keretében megvalósult, európai színvonalú, modern, művészi épületek foglalnak el kiemelkedő helyet. Ennek az impozáns épített örökségnek a megőrzése elképzelhetetlen a múlt ismerete és megértése nélkül. Az elmúlt években megélénkülő tudományos kutatás eredményeképp több monográfia is napvilágot látott Pécs építészetének - főként 19-20. századi - történetével kapcsolatosan. Ám ezekben a munkákban a kutatók általában nem foglalkoznak az architektúrák belső tereivel, melyek igen ritkán őrzik eredeti formájukat, illetve rekonstruálásukhoz is szegényes a forrásanyag. A háborús pusztítások, a természeti katasztrófák, a tulajdonos- vagy funkcióváltások, a szocialista rendszer irracionális megoldásai, tolvajok és vandálok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy kulturális örökségünknek ez a része mára nagyrészt megsemmisüljön. Éppen ezért tartjuk fontosnak a megmaradt emlékek jelentőségének a tudatosítását és minél nagyobb közönséggel való megismertetését, mert védelmük is csak így lehet biztosított. Bár Pécs építészete és iparművészete nyilván nem mérhető össze egy európai művészeti központ vagy a főváros összművészeti alkotásokban bővelkedő teljesítményével, de ha kicsit megkésve, s némi provinciális bájjal is, az építtetők és az építők itt is követték az egyetemes stílustörekvéseket. Ezek az emlékek nemcsak művészi kvalitásaik miatt, de a helyi közösség, valamint az utókor számára mint életmód- és kordokumentumok is érdekesek lehetnek. A Pécsi enteriőrök című könyvvel - melynek alapötlete Pincehelyi Sándor festőművésztől származik - több célt tűztünk ki magunk elé. Az enteriőr fogalmát a legtágabban értelmezve főként olyan belső terek bemutatására vállalkoztunk, melyek többé-kevésbé őrzik eredeti formájukat, jellegzetességeiket. Egyrészt olyan pécsi belső tereket szeretnénk bemutatni, melyek jól ismertek, éppen ezért egy ilyen albumból kihagyhatatlanok. Ezeknek az enteriőröknek a leírásánál igyekeztünk az apró, kevésbé köztudott részleteket kiemelni, hangsúlyozni. Másrészről olyan - nem vagy csak körülményesen megtekinthető - épületbelsők megmutatása volt a célunk, melyek létezéséről még a pécsiek sem igen tudnak. Ez utóbbi szándékunk azt a kívánalmat is magában hordozza, hogy a város igen sok bezárt, nem látogatható vagy éppen pusztuló architektúrájának építészeti-belsőépítészeti értékére felhívjuk a figyelmet. Ez utóbbiból sajnos meglehetősen sok van: például a középkori egyetem épülete, a lehangoló látványában is egyedülálló Nick-udvar, a Jókai tér 11. számú ház klasszicista freskókkal díszített emeleti lakása, vagy a város gazdasági életét korábban meghatározó szénbányászat jobb sorsra érdemes aknatornyai.