XII. Pius pápa a demokráciáról

A demokrácia a legeszményibb s egyben a legnehezebb kormányforma. Nem csodálni való, hogy megvalósításának kezdeti állapotában inkább a sokaság formátlan vágya, mint világosan megpillantott eszménykép, a nemzet életének céltudatos munkával megvalósuló mintája. Tiszta értelem és magas erkölcs híján nincs valódi demokrácia. Ezért felvilágosítás és nevelés a legnyomósabb demokratikus feladatok. Különösen egy olyan társadalomban, mely huzamos időn át nagy adagokban kapta az antidemokratikus oltásokat, s amelyben épp ezért hemzseg a demokrácia értelme körül az ellenmondások és a félreértések tömege. Az eszményi demokrácia lényegének tisztázása és a sokaság megfelelő nevelése az a feladat, melynek szolgálatában jár a demokrácia könyvtára is. első száma a nagy szociális és demokratikus pápának, XII. Piusnak a demokráciáról szóló beszédét adja az olvasó kezébe. XII. Pius épp a vér é$ vas esztendőiben nemcsak hivatala, hanem rendkívüli, páratlan egyénisége okán is világtekintély lett, mert amikor a gyűlölet és a bosszú indulatai a politika és a háború eszközeivé váltak, XII. Pius az igazságnak minden politikai érdektől és esetlegességtől független és bátor képviselője, a szeretet, az egyetemes közérdek és az igazságosság részrehajtatlan szószólója volt. Méltó, hogy sorozatunkat ez a beszéd vezesse be, melyben a katolikus Világ egyház feje határozottan a demokrácia mellett nyilatkozik. A beszéd még 1944. karácsonyán hangzott el, mikor országunk csatatér volt, de a magyar demokrácia, élén a fegyverszünetet kötő debreceni kormánnyal, már megtette kezdő lépéseit. Akkor e szózatot nem olvashattuk s kevesen akadtak, kik óvóhelyt rádiójuk mellett e nagyjelentőségű nyilatkozat foszlányait hallhatták. A nemzetközi viszonyok csak most tették lehetővé, hogy a beszéd hiteles szövegéhez hozzájussunk, mely P. Schrotty Pál OFM. provinciális hű fordításában kerül a magyar nép kezébe, amelyről XII. Pius e beszédében is szeretettel emlékezett meg. Szeretnők, ha sorozatunk hozzájárulna a magyar demokratikus gondolkodás tisztulásához s a demokratikus érzület és magatartás megerősödéséhez! (...) Benignitas et humanitas apparuit Salvatoris nostri Dei. Megjelent a mi Üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete. Ebben a borzalmas háborúban immár hatodszor köszönti szent karácsony liturgiája ezekkel a derűs békét lehellő szavakkal a mi Üdvözítő Istenünk megérkezését hozzánk. Az egyszerű és nyomorúságos betlehemi jászol kimondhatatlanul vonzza a hívek gondolatvilágát. Sötétségbe borult, meggyötört, csüggeteg szívünk mélyébe hatol, s mindannyiunkat a fényesség és öröm özönével áraszt el. Csüggeteg homlokunk derűsen emelkedik fel, hisz a karácsony az emberi méltóság ünnepe. Ünnepe annak a csodálatos egybe-ölelkezésnek, amelyben az emberi nem Teremtője valóságos emberi testet vett fel és Szűztől született, s eljövetelében Istenségével ajándékozott meg bennünket. Ám a jászol ragyogó Kisdedétől önkéntelenül is a bennünket környező világra siklik tekintetünk. Szent János evangélista fájdalmas sóhaja tódul ajkunkra: A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogta fel őt.