Magyar órák

Az órák csoportosítása működési elvük szerint. Az óra (kronométer) az időmérés eszköze,, műszer. Feladata kettős lehet. Mérhető valamely folyamat kezdő és végpontja között eltelt időszakasz, azaz a folyamat időtartama. Az effajta mérés ritkábban használatos. Az óra általánosabb feladata valamely időszakasz tagolása, vagy az időszakon belüli pontok meghatározása. Mint műszer a technika körébe tartozik és használhatósága,, valamint működési elve révén a korabeli technika fejlettségi fokára enged következtetni. Műszaki alapjai a fizikán, közelebbről a csillagászaton- nyugszanak. Az asztronómia az égitestek egymáshoz való viszonyával, a föld és az égitestek helyzetével, kölcsönös mozgásával és azok időtartamának mérésével stb. foglalkozik. Az idő és mérése elképzelhetetlen mozgás, illetve más változás nélkül, azaz: az idő mérésének kezdete körülbelül egybeesik a mozgások első észlelésének kezdetével. Az ősi időmérték, mely a mainak is alapja, minden bizonnyal a nappal és éjszaka váltakozása volt. Ebből önként következik a nap (égitest) időmérő eszközül való felhasználása is, ez ismét a nap állásának megfigyelésére enged következtetni. A nap relativ mozgásának figyelemmel kísérése még' nem volt az alkotó ember álltai készített eszköz, csupán egy természeti jelenség alkalmas felhasználása. Időmérő — a szó szoros értjeimében vett eszköz, óra •— csak a napmozgás és a földön kialakuló árnyék mozgásának, illetve azok összefüggésének felfedezésekor jöhetett létre. Az égbolton haladó (felkelő és nyugvó) nap változó szögű árnyékát adja a föld felszínén levő testeknek. Ez a napóra működésének, egyszerűsített elve, melyen a napóra mindkét — vízszintes és függőleges síkú — fajtája alapszik. Az égitestek viszonylagos állásának részleges mellőzésével jött létre a vízóra, mély a földön végbemenő változások megfigyelésén alapszik. Az idő mérésére alkalmas eszköz keresésekor olyan mozgást, változást kellett találni, amely legalább hozzávetőlegesen folyamatos, egyenletes és főleg mérhető. Valamely folyadékkal (legcélszerűbben vízzel) töltött, alul lyukas edényből a folyadék megközelítőleg egyenletesen távozik, illetve az edény egyenletesen ürül ki. Megfigyeléseken alapuló és a napórával való egyeztetéssel létrehozott beosztással, melyet az edény belső falára tettek, ismét olyan eszközt nyertek, mely, ha nem is pontosan, de elfogadhatóan alkalmas volt az idő mérésére. Ez volt a legegyszerűbb vízóra-típus, melynek bonyolultabb utódai sem merték az időt megbízhatóbban, mivel működési elvük azonos maradt. Csupán kényelmi és nagyobbrészt művészi (törekvések változtatták meg a régi formát, azzal, hogy bővítéseket alkalmaztak, mint például kereket, sőt, mutatót is. Bár a homokórák működése a vízórákéhoz hasonló elven alapszik, mégis, a dolog természeténél fogva a klepsydrákkal való összehasonlításkor már külsejében is feltűnő különbséget árul el.