Egy életpálya három dimenziója

Az 1968-as „új gazdasági mechanizmus" meghirdetése szinte azonnal felvetette a hazai közgazdász-képzés reformjának szükségességét is. Mind kormányzati, mind vállalati körökben egyetértés mutatkozott abban a tekintetben, miszerint az addig „egypólusú”, Budapest-központú gazdasági felsőoktatás megújítása egy erős, mikrogazdasági orientációjú vidéki képzőhely felállításával képzelhető csak el. Noha a helyszín tekintetében eleinte akadtak viták, 1970-re eldöntött ténnyé vált, hogy a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Kihelyezett Tagozata Pécsett, az addigra egykarúvá vált Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara melletti épületben kap helyet. Míg a tárgyi infrastruktúra viszonylag gyorsan megteremtődött, annál nehezebb volt gondoskodni megfelelően felkészült oktatói garnitúráról. Az 1970/71-es induló tanévnek az MKKE Kihelyezett Tagozata alig egy tucat előadóval vágott neki, akik között éppúgy voltak mindaddig gyakorló vállalati szakemberek, mint az oktatás más helyszíneiről érkező, pedagógiai tapasztalattal rendelkező kollégák. A pionírok között volt két pályakezdő tanársegéd is, egyikőjük, Pintér József emlékére készült e tanulmánykötet. 1970 szeptembere óta a harmincnyolcadik tanév kezdődött az azóta önállóvá lett PTE Közgazdaságtudományi Karon. De az idei az első, melynek tanévnyitó Összoktatói Értekezletének névsorolvasásakor már nem hangzott el Pintér József neve. Az egykori fiatal tanársegéd, aki időközben - nem feltétlenül a megszokott oktatói karrierút mentén járva - tanszékvezető egyetemi docenssé lépett elő, tragikusan korán, 2007. tavaszán örökre elhagyta kollégáit, tanítványait. Közismert tény, hogy a halál a nap nap utáni találkozások sorát megszakíthatja ugyan, de ha valaki olyan mély hatást gyakorolt szükebb-tágabb környezetére, mint Pintér Tanár Úr, akkor a metafizika szintjén a kontaktus még sokáig megmarad. Ezen „szellemi örökségnek” tárgyiasult megnyilvánulása a tanulmánygyűjtemény, melyet a Tisztelt Olvasó kezében tart. A kötetben Pintér József egykori tanítványai, akik közül mára már sokan egyetemi kollégái lettek, emlékeznek egy kiábrándítóan rövid, ám mégis gazdag életpályára. Pintér József útja a tanársegédi pozíciótól a tanszékvetői székig nem volt lineáris. Az elkötelezett, a módszertan tisztaságát magáénak valló, az elméleti problémák megoldására törekvő statisztika-oktató, sohasem habozott, ha empirikus modelljeit a közgazdaságtudomány más területein hasznosíthatta. Sőt, Pintér kolléga a pécsi egyetemen kívüli, talán kevésbé „biztonságos” világtól sem riadt vissza, kipróbálta magát Algériában egyetemi oktatóként éppúgy, mint gyakorló bankszakemberként. Az üzleti világ meglehetősen pontos ismerete, párosulva a statisztika és közgazdaságtudomány szeretetével eredményezte a megannyi lebilincselő előadást, melyek ezt a „többdimenziós” életutat szegélyezték. A közel négy évtizedes pályán Pintér József három arca rajzolódott ki: szigorú, mindenkor következetes statisztika tanár; az elméleti közgazdaságtudomány problémái iránt is érdeklődő kutató; valamint a gyakorló bankszakember.