Válságtól a jóllétig - a múlt tanulságai, a jelen kihívásai és a jövő útjai

A gazdaságnak kevés olyan törvényszerűsége van, amelyről szinte valamennyi közgazdász-kutató egyformán vélekedik, de azzal, hogy a fejlődés nem egyenes vonalú, az előrehaladás során a konjunktúrát válságok követik csak kevesen vitatkoznak. Talán még abban is konszenzus van a tudósok között, hogy közel fél évszázad alatt már biztos megél egy közösség könnyebb és nehezebb helyzetet, válságot és jól-létet egyaránt. Ha pedig mindezt elfogadjuk, akkor nem lepődhetünk meg azon sem, hogy a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának 1970-es alapítása óta eltelt 45 év alatt megtapasztaltuk már a bőség időszakát és az „összehúzott nadrágszíjat” egyaránt. Roppant elgondolkodtató, hogy éppen amikor a világ- és nemzetgazdaság az elmúlt fél évszázad legsúlyosabb recessziójával küzd, akkor kerül a gazdaságtudományi felsőoktatás is nehezen megoldható finanszírozási krízishelyzetbe. Hiszünk abban, hogy a PécsiKözgáz kezelni tudja a remélhetőleg csak átmeneti válságot, és a szerényebben csordogáló oktatási bevételeket képes lesz pótolni kutatási kapacitásainak minél hatékonyabb, bevételt generáló hasznosításával. A TÁMOP-4.2.2.C-11/1/KONV-2012-0005, „Jól-lét az információs társadalomban” című pályázat a Pécsi Tudományegyetem több karát érinti, összességében 15 kutatócsoport létrejöttét segítette. A projekt mindeközben kitűnő lehetőséget biztosított a KTK fiatal és már érett kutatóinak arra, hogy a globális pénzügyi- és gazdasági válság kérdéseire és kihívásaira választ keresve, nemzetközi érdeklődésre is számot tartó kutatási irányokat találjanak, megteremtsék a lehetőségét a hosszabb távú, külföldi partnerekkel is megerősített együttműködések kiépülésének. Az említett TAMOP-projekt néhány eredményét tartalmazza ez a tanulmánykötet, melynek címe szimbolikus. Azt gondoljuk, hogy válságok szerepe kettős: egyik oldalról szükség van rájuk azért, hogy megtörténjen a szükséges tisztulás, legyen szó akár egymással versengő elméletekről, akár érdekhálózatok szövevényében gúzsba kötött szereplőkről; másrészt azért is kellenek a válságok, hogy megtanuljuk értékelni a korábbi jól-létet, illetve, hogy minden erőnket képesek legyünk mozgósítani egy reménybeli újabb kedvező periódusért. Ez utóbbi, vagyis az erőkoncentráció különböző lehetséges módozatait példázza a kötet. Találhatunk beime olyan tanulmány-párokat, melyekben egy tapasztaltabb és egy fiatal kutató ugyanazt a témát több oldalról vizsgálva, eltérő módszertant használva, mintegy polemizálva keresi a gazdaság megismerésének legcélravezetőbb útját. Olvashatunk olyan társszerzős (kétszerzős) dolgozatokat, melyekben egyértelműen érzékelhető, hogy az érett kutató témafelvetését egy fiatalabb kolléga kitartó és részletekig hatoló munkája követi, hogy végezetül közösen szintetizálják az eredményeket, szép példáját adva a komplementaritásnak. Kerültek olyan írások is a kötetbe, melyekben egy-egy iskola-teremtő professzor köré gyűlt széles kutatói közösség közös eredménye jelenik meg, jól reprezentálva, hogy napjainkra a gazdaság egyes vizsgált aspektusai is oly komplexé váltak, hogy megismerésük csak hatékony munkamegosztással képzelhető el.