Egy szép história az vitéz Franciscórul és az ő feleségéről

A Ráskay név viselői közül ketten, egy nő és egy férfi, érdemesítették magokat a XVI. század folytán arra, hogy emlékezetüket irodalomtörténetünk föntartsa. Ráskay Lea apácza a Margit legenda, Példák könyve, a Cornides- és Horvátcodex leírója, a kiről Beöthy Zsolt oly rokonszenves szép képet rajzolt és Ráskay Gáspár, Az vitéz Franciscorul és az ő feleségéről szóló egy szép história szerzője. A kegyes életű, margitszigeti apácza neve, mint majdnem rendesen történni szokott, kimaradt a család leszármazási táblájáról, míg ugyanott, az énekszerző Gáspár, mint nógrádi főispán említtetik 1540-ből. Arra, hogy ő és nem más a Vitéz Francisco szerzője, az ének versfejeiből kiolvasható családi összeköttetések alapján először Heinrich Gusztáv hívta föl a figyelmet. (Phil. Közi. VI. ISI. I.) Gáspár néven ő az első a Guth-Keled nemzetségből eredeztetett s 1224-től kezdve megszakítás nélkül leszármaztatott család tagjai közt. Atyja: Balázs, tárnokmester volt, a ki 1517-ben balt meg. Anyja talán Czobor (Zubor) leány. Kilencz testvér-közt ötödik a sorban. Születése idejéről, tanulása helyéről semmitsem tudunk ; de az bizonyos, hogy atyja halálakor már felnőtt embernek kellett lennie, mivel nyolcz évvel később olyan hivatalban látjuk, a milyennel tapasztalatlan embert nem igen volt szokás megbízni. Az atyának hivatalos állása, tekintélye, segítségére lehetett a fiúnak az előre haladásban, de úgy látszik, hogy pusztán a maga emberségéből is vált volna belőle számottevő vitéz. 1525. márczius 6-án ugyanis néki és társának, Czibak Imrének, mint ekkor tájban kinevezett temesi főispánoknak, kettőjük fizetésén 9000 írton feljül, a temesvári várbeli száz gyalogkatona ellátására 600, a vár erőditésére pedig 2000 írt fizettetett ki részökre a királyi kincstárból (Magy. tört, tár XXII. 91. I.). E tisztség viselése közben másnemű megbízatása is került és pedig az ország felső részében. A bányavárosokban t. i. korán kezdett terjedni a reformáczió. Ez a körülmény egymaga is elég volt arra, hogy a vallási ügyek iránt annyira érdeklődő s Luther megtérítésével is megpróbálkozott nádor, Verbőczy figyelmét el ne kerülje. Ezzel együtt azonban a bányásznép irányában, a feljebbvalók részéről követett méltatlan bánásmód által előidézett nyugtalanságok is, legalább ürügyet szolgáltattak az állami beavatkozásra. Ürügyet, mert a vallásos mozgalom s iparüzleti súrlódások összefüggése nem oly világos még, hogy ez utóbbiakat amazoknak lehessen tulajdonítani s ezek szításával s az elégületlenség kizsákmányolásával a reformáczió hirdetőit lehessen vádolni. A rossz pénzzel fizetett bányászok Cordatus és Kressling nélkül is követelhették bőröket s zajongháttak a kamarai tisztek méltatlan bánásmódja miatt. Korlátkövi Péter főudvarmester már a hatvani országgyűlés alatt (1525.) királyi biztosul küldetett ki, hogy a nyugalmat helyreállítsa. Cordatus és Kressling fogságban tartatott.