Uralkodjon feletted a vágy

A bárpultnál ültem, és a második Margaritámat kortyolgattam. Térdig érő szűk szoknyám a szomszédos üres széket súrolta, ujjaim pedig a láthatatlan zeneforrásból áradó dallam ritmusát dobolták a combomon. Rendszerint nem járok ilyen helyekre, de a főnököm ragaszkodott hozzá, hogy a saját pályáján találkozzam Mayfielddel. Így aztán vonakodva bár, de beleegyeztem, hogy betegyem a lábam a gazdag férfiaknak fenntartott klubba, ahol elegáns fehérneműt viselő, gyönyörű lányok sertepertélnek, és a két italt jelentő minimumfogyasztás többe fájt, mint az egész heti bevásárlásom. A ragyogó fények és a csiszolt márványpadló az elegancia és gazdagság levegőjét árasztotta. A hely most még üres volt, de semmi kétségem nem volt afelől, hogy hamarosan megtelik, és ma is szép summát hoz a tulajdonosának. Egy hiányos öltözetű, FHM-címlapra való lány bemelegítésként felmászott egy rúdra, majd spárgában landolt, miközben a DJ elhadarta az esti műsort a néhány lézengő, öltönyös nyálcsorgatónak. Türelmetlenül felsóhajtva még jobban magamba roskadtam a luxus bárszékemen, szemben a puha bőrkanapékkal és a tükörrel borított fallal. Mayfield késett. Igazság szerint nagyon sokat késett. Nem vettem jó néven a késést, különösen most, amikor már rég otthon kellett volna lennem, hogy egy pohár bor segítsen feledtetni az egész napi jópofizást, amit a szakmám - az ingatlanüzlet - nagyágyúinál be kell vetnem. Ideiglenes állásnak indult, amíg nem sikerül bejutnom egy olyan céghez, mint mondjuk a Delaware & Ray, de mint minden szükségmegoldás, ez is zsákutcának bizonyult. Itt álltam két évvel később, huszonhárom évesen, kilátások nélkül, agyondolgoztatva, előléptetésről pedig szó sem volt. Talán a járása tette, a magabiztos, öntelt járása, de amint a pasi belépett a bárba, rögtön tudtam, hogy az a típus, aki csak bajt hozhat rám. Az italomba mélyedtem, igyekezve elkerülni az idegen érdeklődő pillantását. A tarkómon bizsergett a bőr, lassan megfordultam, észlelve, hogy mögöttem áll. A vállamon áthajolva a fülembe suttogott, forró lehelete súrolta az arcom érzékeny bőrét. - Kitűnsz a tömegből, és nem tudom eldönteni, hogy ez jó hír-e vagy sem. A hangja mély volt és rekedt. Égetett. Agyba csábító hang... visszhangzott valahol az agyam mélyén. A szívem a torkomban dobogott, de ezt betudtam annak, hogy nem szeretem, ha idegenek hajolnak át a vállamon. Különösen nem olyanok, akiknek ennyire szexisen reszelős a hangjuk, és épp csak egy pici déli akcentusuk van. Minden önuralmamat összeszedve nem ugrottam fel a bárszékről, pedig nagyon szerettem volna távolabb kerülni tőle. Ehelyett kihúztam magam, megfordultam, szembenéztem vele, és már készültem valami csípős visszavágásra. Szent ég! Szédítően jóképű volt. Nem, nem is jóképű. Gyönyörű volt. Tökéletesen, elképesztően, őrjítően vonzó. Tízes skálán százas. Másodpercekig csak bámultam rá, a gyomrom görcsbe rándult, a szívverésem bolond módon felgyorsult. A pasi szexi volt, és az önelégült vigyorából ítélve nem az a típus, akit hazavisz az ember bemutatni a szüleinek. Magas volt, legalább