Magyar műszaki alkotók

Az ilyen almanach-jellegű könyvnek tulajdonképpen nem kell bevezető. Ezúttal azonban mégis tájékoztatni kívánjuk az Olvasót, hogyan született meg ez a munka. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége keretében működő Arany-, Gyémánt- és Vasokleveles Mérnökök Köre megalakulása óta szociális és egyéb társadalmi célkitűzései mellett rendszeresen előadásokat tart, amelyeken a Kör tagjai félévszázados munkájukról,tapasztalataikról számolnak be. A műszaki világ múltjának legváltozatosabb témáiból elhangzott előadásokból a Kör néhai elnökének, Révész Arnold István volt népbiztoshelyettesnek és h. államtitkárnak az a gondolata támadt, kár volna, ha a letűnt műszaki világ emlékei nyom nélkül feledésbe merülnének, amikor még vannak élő tanúi, akik erről beszámolhatnának. Révész kartárs energikus, átütő erejű egyénisége a mű megvalósításához megnyerte a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének vezetősége, a Műszaki Egyetemek rektorainak és a Magyar Tudományos Akadémia elnökségének támogatását és a munka a Műszaki Könyvkiadó gondozásában megindulhatott. Ezt a könyvet azzal a reménnyel adjuk elsősorban a fiatal műszaki gárda kezébe, hogy nagyszerű elődei küzdelmeinek megismeréséből ösztönzést és példaadást merítsen. Fogadja az Olvasó e munkát annyi megbecsüléssel, amennyi gondossággal és szeretettel azt öreg mérnöktársai átnyújtják. | A geodézia nyilvánvalóan a legkorábbi kultúrtevékenységek közé tartozik s ahogy ma, úgy egykor se lehetett nagyobbarányú műszaki létesítményt sem az előkészítő tervező, sem a kivitelezési szakaszban geodéziai közreműködés nélkül megvalósítani. A geodéziai gyakorlat hazánkban korai történeti időnkben már bizonyára alkalmazásban volt, mert a jobbágysorba került őslakók, illetve az idegen telepesek részére a belsőségek, telephelyek, úrbéri telkek kijelöléséhez megfelelő műszaki felkészültség kellett. Eredetileg valószínűen idegenből jött szakemberek látták el ezt a feladatkört, de bizonyos, hogy hazai lakosságunk köréből melléjük szegődött segítőtársak, sőt erre a célra kiválasztott és oktatott személyek vették át hivatásszerűen a geodézia körébe tartozó tennivalókat. Hogy geodéziai-geometriai képzettségű szakemberekre szükség volt, tanúsítják IV. Lászlónak az 1276-ban elpusztult veszprémi főiskoláról fennmaradt szavai: „Tudja meg mindenki, hogy Veszprém városában amaz időtől fogva, melyben Magyarországon a keresztény vallás meggyökerezni kezdett a szabad mesterségeket, miként a franciaországi Párizsban, a tanítók tudományának kitűnősége és a tanulók tömeges látogatása által egész Magyarország... fölött a hírnév eddig egyre növekvő fénnyel ragyogta be.” A hét szabad tudomány között volt a három műszaki természetű mesterség: aritmetika, geometria és asztronómia, amiből nyilvánvaló, hogy az ebben az időben még oly ritka legfelsőbb oktatás az élet igényeihez igazodott, és nem elméleti spekulációkra, eszmefuttatásokra oktatta tanítványait. A hazánk területén oly gyakori háborúk későbbi időkben újabb kívánalmakat teremtenek: hadi szempontból fontos közlekedési és hadászati létesítményeket kell építeni és a hadműveleti területeket ábrázolni. Csak tartósabb béke idején jelentkeznek azok a feladatok, amelyek az ország területének szélesebb megismerését igénylik és amelyek már előirányoznak nagyobb arányú műszaki beavatkozásokat (pl. lecsapolások, tervszerű telepítések stb.) is.