Források az ókori görög zeneesztétika történetéhez

E forrásgyűjtemény a Magyar Tudományos Akadémia Bartók Archívumának, személy szerint Ujfalussy Józsefnek, valamint Zoltai Dénesnek a kezdeményezésére jött létre, a fordítások jelentős része a Bartók Archívum számára készült, s a munka ennyiben a magyar zenetudomány és ókortudomány közös vállalkozásának tekinthető. Több mint másfél évtizeddel ezelőtt kaptam a Bartók Archívumtól azt a megtisztelő megbízást, hogy az Archívum házi használatára egy görög zeneesztétikai szöveggyűjteményt készítsek, éspedig А. Φ. Лосев — В. П. Шестаков: Античная музыкальная эстетика с. munkájának (Moszkva 1960) alapulvételével: fordítsam le az abban található szemelvényeket, és szükség szerint bővítsem vagy rövidítsem az anyagot. így készült el e gyűjtemény első formája, az alapul vett munka fonalát követve, de szemelvényanyagát erősen kibővítve. A jegyzetek készítése közben azonban még egyre több szöveg felvétele látszott kívánatosnak, s munka közben az egész gyűjtemény alapelképzelése is teljesen megváltozott. A munka célja nem valamennyi zeneesztétikai érdekű görög megnyilatkozás összegyűjtése volt, hanem a zeneesztétikának mint tudománynak a fejlődéstörténetét kívántam bemutatni a források tükrében: a zenei „szép” mitologikus magyarázatától kezdve azon a fokon át. mikor a zeneesztétika a még többé-kevésbé differenciálatlan filozófia-tudomány kereteiben él, addig, míg ebből lassan kibontakozik, amikor vele párhuzamosan válnak el részben az osztatlan tudománytól, részben a zenetudománytól is a rokon tudományok, s amikor a zenetudomány maga is önállósulva a filozófiától, egyes képviselőiben az etikától is. kialakítja rendszereit, majd végül, az ókor alkonyán visszahajlik a kezdetek vallásosmisztikus magyarázataihoz, kézikönyvekbe, összefoglalásokba szürkül, vagy elvész a szkepszis homokjában. (A szemelvények is ennek megfelelően, tehát nem mechanikusan a szerzők időrendje szerint követik egymást.) így tehát jelen mű egyrészt kevesebb, mint zeneesztétikai szöveggyűjtemény, mert nem lép fel azzal az igénnyel, hogy minden zeneesztétikai igényű szövegrészletet tartalmaz, másrészt több is annál, mert számos olyan szöveget is felölel, mely nem szorosan vagy nem elsősorban esztétikai, hanem inkább filozófia-, tudomány-, pedagógia- vagy erkölcstörténeti érdekű. Úgy hiszem azonban, hogy a zeneesztétika tudományának élettörténetét így talán jobban be lehetett mutatni.