A fa a népi építészetben régen és ma
Szerkesztők: Románné Roxer Valéria; Varga TamásCím: A fa a népi építészetben régen és ma
Alcím: Tanulmánykötet
Megjelenési adatok: Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron, 2011. | ISBN: 978-963-334-011-0
Építészeti témájú könyvet tart a kezében az olvasó. A kötet a „Fa a népi építészetben régen és ma” címmel Sopronban, a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdészeti
Múzeumában 2010 őszén és 2011 tavaszán megtartott előadások Írott változatát tartalmazza. A meghívott előadók a fából való építkezés néhány fontos „szeletét” mutatták be a történelem folyamatába helyezve. „A fa, mint szerszám, használati eszköz, vagy védelmet nyújtó otthon, végigkíséri az embert történelme során” - olvashattuk a szabadegyetem meghívójának alcímében. A téma azonban ennél nagyobb területet ölelt fel. „Az építészet története valójában az emberi kultúra, a civilizáció „anyagba formált története” - írja Szentkirályi Zoltán „Az építészet világtörténete” című, 1980-ban megjelent és régóta klasszikussá vált könyvében - „és annak, aki olvasni tudja, a múlt mélyebb megértésén át teljesebbre tárja saját jelenét”. A kiadvány ilyesfajta szemlélettel dolgozza fel választott témáját. Az ember jó tizenkét évezreddel ezelőtt kényszerült először arra, hogy saját keze munkájával és leleményességével apróbb-nagyobb tereket és benne használati tárgyakat hozzon létre. Az építészet legfontosabb feladata kezdettől fogva a végtelen térből emberi használatra alkalmas terek lehatárolása és azok berendezése, használhatóvá tétele volt. Az első gödörházak, lombkunyhók, egyszerű falusi házak egyik leggyakrabban alkalmazott anyaga pedig éppen a fa volt. A fa használata végigkíséri egész történelmünket. Voltak korok, amikor inkább az anyag hasznossággát, jó teherbíró képességét használták ki, máskor anyagának szépségét, meleg hangulatát, mutatós - reprezentatív - megjelenést. A fa napjainkban ugyanúgy inspirálja az alkotó embert, mint évezredekkel ezelőtt: elég, ha Makovecz Imre sevillai (1992) vagy Vadász György és munkatársai hannoveri (2000) fa szerkezetű világkiállítási pavilonjának világsikerére gondolunk. Nem hallgathatjuk el azonban azt a megdöbbentő tényt, hogy azok, akik alkotó munkájukhoz nap, mint nap felhasználják a fát, sok esetben mennyire keveset tudunk erről az anyagról. Számtalan emlék pusztul el szakszerű karbantartás híján, de a tegnap vagy ma keletkezett épületek rosszul konstruált fa szerkezetei is gyakran gyorsan romlásnak indulnak. Igazi telitalálat volt tehát e témáról előadássorozatot szervezni.
Share
Tweet
Tartalomjegyzék
Borító
Címlap
Impresszum
TARTALOM
[5]
Szemerey Tamás: Famegmunkáló kéziszerszámok
6-28
Pauló Tamás: A székelyföldi furészmalom-program 1988-2010
29-46
Nagy Endre: Boronafalas építkezés a Nyugat-Dunántúlon
47-65
Dobosyné Antal Anna: Fachwerk házak-favázas építkezés a Dél-Dunántúl német telepes-falvaiban
66-84
Loch Zoltán: Fa a népi építészetben régen és ma
85-100
Román Árpád: Fatemplomok a Kárpát-medencében
101-118
Dr. Novák László Ferenc: Fejfa, kopjafa
119-135
Balassa M. Iván: Kapuk, székelykapuk
136-160
Makoldi Sándor: Fafaragóink remekei: Az ácsolt, figurális, kelengyés ládák
161-176
Veöreös András: Talpgerendától a császárfáig: faszerkezetek műemlékvédelemben
177-196
Prof. Dr. Winkler Gábor: A népi faépítészeti emlékek védelme Európába
197-
Kolofon
211
Hátsó borító