Mi lett volna, ha meg sem próbálom?

Balra fordultunk, és keményen megdöntöttük a motort. Harmadikban, nagy gázzal, 170 km/órával repcsztettünk, és csak a Yamaha kipufogócsövét láttam a Hondámról. Még mindig előttem volt, amikor a domb tetején megérkeztünk a kanyarba. Itt ér véget a horizont, és a versenyzők itt tűnnek el a nézők szeme elől Rátapadtam. Olyan csata utolsó pillanatai voltak ezek, amelyet nyolc motoros kezdett el, de csak kettő fejezett be. Csak mi kelten. Én és Max Biaggi. Ez volt a zooi-es világbajnokság utolsó, döntő futama. Az utolsó kör. Az utolsó kemény pont a pályán. Az utolsó lehetőség a támadásra. Az utolsó esélyem a győzelemre. Ez a kanyar a lágy aszfaltcsík utolsó íve a kis zöld dombon. Szinte hozzátapad a talajhoz, együtt él vele, és követi a lendületét. Olyan, mint egy hosszú S betű. Először egy balos, majd egy jobb kanyar. A kanyarkombináció a domb tetején fut ki. Mindez hegymenetben. Utána azonban már lefelé megyünk. Amikor bemész a kanyarba, még nem látod, hogy mi van a másik oldalon. Fogalmad sincs, mikor fékezhetsz. Csak akkor kezded kapizsgálni, amikor már a másik oldalán vagy. Ha rosszul döntesz, akkor már semmit sem tehetsz. A külső ívet néztem ki magamnak, hogy lefelé a jobb oldalára kerüljek, majd a belső íven forduljak a következő kanyarban. Egyetlen módon lehet bevenni ezt a kanyart. Egyes fokozatban, visszaváltva negyedikből. Ha te jössz ki elsőnek a kanyarból, akkor mindennek vége. Győztél. Éreztem, ahogy a könyököm hozzáér a Yamahához. Először a kipufogó melege csapta meg a ruhámat, majd pedig a hátsó kereket súroltam. Természetesen óriási kockázatot vállaltam, de nem volt más esélyem. Csak így kerülhettem elé a fékezéskor. Mindent megtettem. Jobb oldalról kerültem mellé a belső íven. Késő volt, már nem tudott reagálni a támadásra. Egymás mellett nyomtuk lefelé, de én érkeztem elsőnek a jobbos kanyarba, és előtte maradtam a következő hosszú balos kanyarban is. Biaggi előtt haladtam át a célvonalon. így győztem a 2001-es Ausztrál Nagydíjon, és nyertem el az 500 cm3-es kategória világbajnoki címét. Három évvel később ugyanazon a pályán és ugyanabban a helyzetben küzdöttem Sete Gibernau-val. Arra számított, hogy úgy támadom meg őt is, ahogyan Biaggit. Tudta, hogy mi következik. Az utolsó körben motoroztunk. Pár kanyarral korábban is megpróbáltam megtámadni, de óriási hibát követtem el, és Gibernau megtartotta a vezetést. Ezúttal úgy döntöttem, hogy a dombra vezető kanyar bejáratánál belülről próbálkozom, mert így elé kerülhetek a lejtő első méterein. Korán el akartam dönteni a csatát, a hosszú lejtős egyenes előtt be akartam fejezni az egészet. Azonnal megindultam, és amikor a hosszú kanyarba értünk, az út emelkedni kezdett.