Banktan

Kevés olyan szegmense van a magyar gazdaságnak, amely akkora változáson ment volna keresztül az elmúlt 20 évben, mint a bankrendszer. A változások eredményeképpen mára egy jól működő, a gazdaság és a lakosság igényeit egyre jobban kiszolgáló - nagyrészt külföldi tulajdonú - pénzintézeti szektor van jelen gazdaságunkban. Érdemes néhány gondolatot szentelni annak, hogyan alakult ki ez a mára kedvezőnek mondható helyzet. A rendszerváltás kezdetén a Nemzeti Bank egyes hitel-főosztályaiból megszületett, piaci tapasztalatot és modem vezetési stílust nélkülöző bankok igen hamar szembetalálták magukat azzal, hogy a gazdasági csőd a tönkrement állami vállalatok, a szigorodó jogszabályi környezet (banktörvény, csődtörvény, társasági törvény, stb.) árát a kormányzat jórészt velük fizetteti meg, bedőlt hitelek, növekvő céltartalékok és ezek következtében erősen veszteséges működés formájában. A halmozódó veszteségek eltüntetésének terheit a költségvetésen keresztül az egész ország viselte; a folyamat 2000-ig tartott, és 5-600 milliárd forintjába került az adófizetőknek. A bankkonszolidáció szükséges rossz volt, ennek révén lehetett fenntartani a gazdaság finanszírozhatóságát, de ugyanakkor az állami tulajdonú bankok ereje nem volt elég ahhoz, hogy a fejlődést hosszútávra biztosítsa. A bankrendszer fejlődésének második szakasza a bankprivatizációval jött el. A privatizáció itt elsősorban külföldi részvétellel zajlott le, az országban nem volt honi tőke, amely ebbe a folyamatba érdemben bekapcsolódhatott volna. A külföldi tulajdonosok részvételével mára kialakult az a pénzügyi közvetítő rendszer, amely tőkeerős, képes felvállalni a magyar gazdaság kockázatait, hajlandó további befektetésekre az ügyfelek széleskörű kiszolgálása érdekében, és nem utolsó sorban elkötelezett a közép-európai térség és ezen belül Magyarország iránt. Jelenleg a bankrendszer újabb átalakulásának vagyunk tanúi. A bankok mindinkább helyi és globális pénzügyi szolgáltatókká válnak, pénzügyi csoportokba tömörülnek, melyek a szorosan vett betét/hitel szolgáltatások mellett a biztosítási üzletág, a lízing, a faktoring, az értékpapír ügyletek széles skáláját művelik. Az utóbbi néhány év nagy felfedezettje a pénzügyi közvetítők szempontjából a lakosság; egyes, nagy hálózattal bíró bankok bevételeik nagyobb hányadát már a lakossági szolgáltatásokon érik el. A gyors és látványos fejlődés nem feledtetheti el velünk azt, hogy egy bank akkor nevezheti banknak magát, ha bizalmat tud kelteni az őt körülvevő társadalmi közeg szereplőiben, a vállalkozásokban, a lakosságban és - nem utolsó sorban - a szabályozó hatóságokban. Ez a bizalom élteti a bankrendszert, teszi lehetővé azt, hogy egy bank saját tőkéjének tíz-, tizenkét-szeresét is kölcsönvegye, ellentétben például a vállalkozásokkal, ahol a saját tőkét kétszeresen meghaladó eladósodottság már súlyosnak tűnhet. Ez a jegyzet többek között azt mutatja meg nekünk, hogyan kell egy prudens bankot felépíteni és működtetni, milyen technikákkal érik el a bankok azt, hogy a gazdaság legstabilabb szereplőivé váljanak.