Az első Zrinyiek

Ezen munka egy hazánk multjában első rendü szerepet játszott család, a Zrinyiek és őseik történetéből, mely Dalmatia, Horvátország és a Dunán túli részek történetével szorosan összeforrott, a legnevezetesebb részeket foglalja magában. Nem volt szándékom ezuttal végig vinni a család történetét, miben nem lehetne egység; mert a család élete több századra, nagyon különböző korszakokra terjed ki s ha csak a fiu is merőben más ember lehet, mint apja volt, mennyivel inkább oly számos generatió, mennyi a Zrinyi családban 1220-tól csaknem 1700-ig egymást fölváltotta! Az I-ső Leopold alatt kivégzett Zrinyi Péter és a II-ik Endre alatti Brebiri György nem tartozhatnak együvé. Ezen munkám „Első Zrínyiek“ czim alatt csak a „Brebiri grófok“ történetét és a család második megalapítójának, a Szigetvárnál magát föláldozott hősnek telhetőleg részletes életrajzát foglalja magában. Az első könyv, a „Brebiri grófok“, egy kikeritett egész, a mennyiben a család története a ma Dalmatiának nevezett országrész történetében egy kereken befejezett korszakkal összeesik. Ez az első és kisebb könyv a „Budapesti Szcinlé“-ben megjelent volt, s itt némileg változtatott és javított kiadását veszi az olvasó. Egészen uj ezen müvem második és nagyobbik fele: „Zrínyi Miklós, a szigetvári.“ Ez is egy magában kikerekitett egész. Így egy kötetben két önálló munkát foglaltam össze. Más-más viszonyok, merőben különböző történelmi korszakok vannak a kettőben ismertetve. Mindamellett igazoltnak müvem a két könyv együttlétét, nemcsak azon genealógiai, inkább külső összekapcsolás által, melyet a II. könyv első fejezete tartalmaz, hanem azon belsőnél fogva is, moly a tárgy lényegében rejlik. Mindkét könyvben a feudális korszak főurainak a haza egy részében való döntő szerepét és az államhoz való viszonyát mutatom fel. Nem hallgatom el a régi oligarchák kártételeit, de kiemelem érdemeiket is, a mü talán nem fölösleges oly korban, mely a polgári és népelem emancipatiójának kora, a melyben a közvélemény tulbuzgalmában hajlandóvá lett csak roszat érteni feudalizmus és várúr elnevezések alatt, s midőn elterjedt vélemény, hogy az egykori várurakban semmi házafiság és magasb politikai elvekig való emelkedés nem volt meg, hanem igen kevés kivétellel mindenik csak magán érdeke előmozdításának eszközéül használta föl a közügyét. Személyes indokokból, magán érdekből magyarázzák gyakran a pártoskodásokat, még oly esetekben is, midőn nagy és generatiókon keresztül állandó pártokról van szó, s nem teszik föl, hogy mély politikai indokok valónak ott működésben, hol a felületen oly könnyen meg vélik találni a személyes és családi érdekeket.